Az emberek jók, csak kell nekik mutatni valamit, aminek értelme van!

Kórházsuli
Kategória: Gyógyulás
Az emberek jók, csak kell nekik mutatni valamit, aminek értelme van!

A KórházSuli kerekasztalánál a beteg gyerekek tanítását megszervező civil mozgalom két mozgatórugójával és a budapesti Eötvös József Gimnázium diákjaival, vagy ahogyan ők nevezik magukat, a Kommandósokkal beszélgettünk arról, hogy hogyan változtatta meg az életüket a távolból az a sok beteg gyerek, akikért dolgoznak.

A KórházSuli egy fájdalmas, nehéz helyzetről és az arra adott válaszról szól. Tartósan beteg gyermekekről, akik kórházban vagy az otthonukban, a világtól elszigetelve élnek. Hónapokig, sőt végeláthatatlan ideig egyedül a gyógyulás fontos, s ehhez képest minden elveszti jelentőségét: az iskola, az osztály, a tanulás, egy idő után a barátok, a kortársak. Csakhogy éppen ezek a külső keretek segítik a felépülést, mert egy-egy órára, néha csak egy pillanatra, de mégis kapaszkodni lehet a kinti valóságba, ahol minden rendben van, ahol nincs fájdalom, orvos, gyógyszer, aggódás, csak az „egyszerű” élet.

Egy 3 évvel ezelőtti adat szerint Magyarországon 1500 gyerek szorul tartós betegápolásra, ők magántanulóként követik az iskolai tananyagot. Habár a jogszabály szerint heti 10 órában az iskoláknak biztosítani kell számukra a tanítás feltételeit, a valóság az, hogy kevesen tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Sokszor nincs pedagógus, aki ki tud járni a gyerekhez, de az is gyakori eset, hogy a gyerek állapota nem teszi lehetővé a rendszeres tanulást, a találkozást a pedagógussal. A szülők sincsenek tisztában azzal, hogy mi jár a beteg gyereknek és mi az, amit kérhet az iskolától. A KórházSuli ezt a hiányt akarja pótolni, amikor középiskolások, egyetemisták és felnőtt önkéntesek segítségével biztosítja a rendszeres tanulást, a kapcsolattartást a beteg diákokkal. 

„A semmi felé vezető utat soha nem szereti az ember, de ha van út, ami a semmiből vezet valahová, azon szívesen elindulnak, még akkor is, ha ott sok feladat vár rájuk” – ezzel magyarázza a mozgalom gyorsan növekvő népszerűségét Tóthné Almássy Monika, aki kórházpedagógusként látta, hogy milyen súlyos következményekkel jár, ha a gyerek hosszú ideig kimarad az iskolából. Néhány évvel ezelőtt indult az önkéntes munkán alapuló rendszert, amely nem engedi a beteg gyerekeket kiesni az iskolából, elszakadni a diáktársaktól. Azóta folyamatosan fejlődik, finomodik, amihez sok munkát tesz Berczelédi Réka kémia-biológia szakos tanár. Réka éve koordinálja az iskolai közösségi szolgálatot az Eötvös József Gimnáziumban, ezen keresztül ismerte meg Monit és a civil kezdeményezést. Úgy látja, a KórházSuli és az önkéntes munka szépen lassan megfertőzi a kollégákat, a diákokat, és ez az egész már sokkal többről szól, mint a beteg gyerekekről. Szól lehetőségekről, vállalkozásról, sokszor a határok áttöréséről, a közös munka öröméről, önismeretről.

Berczelédi Réka, Unger Alíz, Szepessy Dávid

Berczelédi Réka: Mindig féltem attól, hogyan tudok jól reagálni, ha betegséggel, beteg gyerekkel van feladatom, de amikor Monival megismerkedtem, és elmentünk a Heim Pál Kórházba, akkor azt éreztem, hogy mindent meg kell tennem értük. És az rendkívüli érzés, hogy nemcsak álmodozunk, hanem valóban lehet segíteni. A másik élmény, amit a KórházSulitól kapok, az magamról szól. A tágabb baráti körben volt egy beteg kisfiú, aki agytumorban meghalt két ével ezelőtt. A búcsúztatásakor tettem egy fogadalmat, hogy mostantól még többet akarok tenni a beteg gyerekekért. Azt sem gondoltam korábban, hogy kémia-biológia szakos tanárként szervezetfejlesztéssel, közösség építéssel, digitális platformok alkalmazásával fogok foglalkozni, azt meg pláne nem, hogy a diákjaimmal. Mert most ez történik, együtt járunk tárgyalásokra, a diákjaimmal együtt szervezzük a konferenciákat. A diákok a társaim ebben a munkában. 

A KórházSuliban minden önkéntesnek megvan a maga feladata, amiért ő felel. A középiskolások a beteg gyerekek számára tananyagot fejlesztenek. A találkozásunk napján érkezett például a kérés, hogy egy 11 éves leukémiás gyereknek szüksége van nyelvtan és irodalom korrepetálásra, tanulásra. Ilyenkor beindul a gépezet, a kis csapatokban dolgozó segítő diákok előveszi a megfelelő tankönyveket, közelebb hozzák a tananyagot, de úgy, hogy elrejtenek a leckében néhány személyes biztató szót, fotót, néha filmet készítenek, hogy kedvet csináljanak a toldalékokhoz, a kétismeretes egyenletekhez vagy a hőtáguláshoz (ehhez a témához készített egy kis filmet Dávid).

Az egyetemisták személyesen is találkoznak a beteg gyerekekkel, de ezt megelőzi egy felkészülés, hiszen fontos, hogy a segítő és a beteg egyaránt pozitív élményként élje meg a találkozást. 

Szepessy Dávid

Szepessy Dávid: Az, hogy ez az egész növekszik, az is benne van, hogy érdekli az embereket. Bár sokan mondják, hogy rohanunk és nincs időnk semmire, ez nem egészen így van. Van érdeklődés, az emberek örömmel csatlakoznak hozzánk, szánnak időt a segítségre. 

Ferenczi Bálint

Ferenczi Bálint: Segíteni az elesetteken nem is annyira nehéz. Bele kell fektetni energiát, de ha valaki akar valamit, azt könnyen el lehet érni. Vannak olyan sztereotípiák, hogy az emberek fásultak, hogy semmi sem érdekli őket, de én pont az ellenkezőjét látom. Talán az önkéntesség kezd beépülni a köztudatba, a társadalomba. 

Palkó-Lappints Anna

Palkó-Lappints Anna: Fantasztikus érzés, hogy az egész mozgalom növekszik és egyre gördülékenyebben működik. Ehhez sok munka kell, de jó látni, mert jó cél érdekében csináljuk, amit csinálunk. 

Az Eötvös József Gimnáziumban tanulnak a KórházSuli első önkéntesei, a Kommandósok, ők azok, akik tanáraik segítségével szervezik és fejlesztik tovább a mozgalmat, konferenciát tartanak, tárgyalnak, és igen, tanítják a tanáraikat. Legutóbb az általuk használt tananyagfejlesztő rendszerről tartottak a tanároknak egy tanfolyamot... 

Unger Alíz és Szepessy Dávid

Unger Aliz: Ha nem találkozom ezzel a programmal, akkor sosem tudtam volna meg igazán, hogy milyen sok kortársam van, akik súlyos betegek vagy balesetet szenvednek, és hetekre, hónapokra kórházba bekerülnek. Kizáródnak az életből. Ez bármikor megtörténhet, velem is, vagy bárkivel közülünk. Amikor tananyagot fejlesztek, akkor arra gondolok, hogy segítek nekik.  De az is nagy élmény, hogy kommandósként részt veszek egy szervezet kialakításában, jobbításában. Megtapasztaljuk, hogy milyen a közös munka, hogy mit jelent a valóságban az együttműködés. 

Almási Liza

Almási Liza: Ez ugyan egy önkéntes munka, de már régesrég túlmutat ezen, sokat adunk, és sokat kapunk. Habár nem találkozunk a beteg gyerekekkel, de időnként kapunk levelet tőlük. Ilyenkor realizálom, hogy mindannak, amit csinálunk, milyen hatása van, és hogy a mi történetünk folytatódik valahol egy gyerek életében, a másik oldalon. Rengeteget tanulunk, például amikor meg kell szólalni 100 ember előtt, az felejthetetlen élmény. 

Tóthné Almássy Monika

Tóthné Almássy Monika: Nekem az egész tevékenységről az a kép jut eszembe, amikor bedobunk egy tóba egy kavicsot és az elkezd egyre nagyobb köröket maga körül rajzolni. A KórházSulival azt élem meg mostanában, hogy aki erről tudomást szerez, az beáll közénk. Diákok és felnőttek, ismeretlenek és ismerősök áldozzák az idejüket a mi ügyünkért, ami az ő ügyükké is válik. Annyi jó embert ismerünk meg és mindez erősíti a hitemet abban, hogy az emberek jók, csak kell nekik mutatni valamit, aminek értelme van. Szinte alig találok szavakat, hogy mennyire megható az önfeláldozás, amit tapasztalok magunk körül. Ahogyan Réka, úgy én is tanár végzettségű ember vagyok, ehhez képest rengeteg dolgot kell csinálnom, ráadásul hibátlanul. A növekedéssel együtt nekünk meg kell maradnunk annak, amik vagyunk: hitelesnek, személyesnek, szerethetőnek, olyannak, amelyben minden egyes szereplő azt érzi, hogy személy szerint neki jó, amit csinál.

« Vissza

Dátum:
2017.12.22.
A program szakmai vezetője:
Tóthné Tamási Mónika, Berczelédi Réka
Kapcsolattartó:
Tóthné Tamási Mónika
E-mail:
info@korhazsuli.com
További információ a programról:
http://korhazsuli.com/
Ismeretlen ismerősök

Ismeretlen ismerősök

Kórházsuli

A KórházSuli diák önkéntesei 14-18 évesek, a kért tananyagokat feldolgozzák, s mindent elkövetnek, hogy érdekessé is tegyék. A kórházban fekvő gyermekeknek pedig az a feladatuk, hogy ne maradjanak le a tanulásban a kortársaiktól, ebben a tananyagon kívül kapnak segítséget egyetemistáktól, akikkel Skype-on vagy akár személyesen is találkoznak. Habár a középiskolások és a beteg gyermekek gyakran hónapokig kapcsolatban vannak, nem ismerik egymást, sem egymás email címét, telefonszámát. Viszont üzennek egymásnak, a személyes kapcsolatról nem akarnak lemondani.

Ki van a másik oldalon?

Ki van a másik oldalon?

Kórházsuli

Az Eötvös József Gimnázium diákjai sosem találkoznak azokkal a gyerekekkel, akiknek tananyagokat fejlesztenek. Egészen kevés információt tudnak beteg kortársaikról, nem tudják, hogy mi a betegsége, de azt tudják, hogy mi a hobbija. Nem tudják, hogy meddig kell kórházban maradnia, de azt igen, hogy milyen filmet szeret nézni, milyen zenét szeret hallgatni. S ha kiderül, hogy a másik oldalon egy Star Wars rajongó van, biztosan bekerül a tananyagba egy kis üzenet, de legalábbis egy kép Darth Vadertől vagy Luke Skywalkertól.

Itt azonnal üzenhet alapítványunknak

Név *:
Telefon *:
E-mail *:
Üzenet *:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Találkozzunk a facebook-on is:

A portál motorja a projekto