Fiatal Betegedukáció Eredmények

A felmérés eredménye

A fiatalkorúak egészségtudatos magatartását kutatta és a felmérés eredményeit feldolgozta  dr. Gyermán Anna és dr. Bácskay Ildikó

A korosztály egészségi állapota
Az 1021 válaszadó legnagyobb százalékban jónak ítélte meg önnön egészségi állapotát (átlag=4.03±0.77 STD).

A kezdeti 443 kitöltő diákok 1-5-ig terjedő skálán 54.6%-a nagyon fontosnak (5-ös szint a skálán), míg további 35% fontosnak (4-es fokozat a skálán) tartja egészsége megőrzését, ennek kapcsán a diákok 42.2%-a állította, hogy az egészségének megőrzése része napi rutinjának. Mindazonáltal, a diákokat több faktor is éri, melyek károsíthatják egészségüket.
Az általam kiértékelt adatok alapján a felmérésben résztvevő diákok 98%-a már kipróbálta az alkoholfogyasztást, többen azóta alkalmanként vagy rendszeresen is fogyasztják. Egy 2010-ben, a WHO megbízásából készült felmérés lehetőséget teremtett arra, hogy a kapott, 2015-ös adatokat összehasonlíthassam az öt évvel ezelőtti korosztály adataival.

Az alkalmankénti alkoholfogyasztás opció esetén azonban nem kérdeztünk rá, hogy egy alkalommal mekkora mennyiségű alkoholt visznek a szerveztükbe a fiatalkorú kitöltők. Romániában már készült felmérés ezzel kapcsolatban, ahol megállapították, hogy az alkoholfogyasztó fiatalok 26,46%-a úgynevezett „rohamivást” végez: vagyis, bár csak alkalomszerűen fogyaszt szeszes italt, olyankor gyorsan és nagy mennyiséget visz be a szervezetébe, a mihamarabbi mámoros állapot elérése érdekében.
Az adatokból nem csak az alkoholfogyasztási szokások megvizsgálására volt lehetőség, de a dohányzási, és kábítószer fogyasztásra vonatkozó adatokat is össze tudtam hasonlítani a 2010-es nemzeti jelentés adataival.

A válaszok százalékos megoszlásából jól látható, hogy az alkalmankénti dohányzó fiatalok száma, az alkalmankénti alkoholt fogyasztó fiatalok számához hasonlóan szintén emelkedett a 2010-es adatokhoz viszonyítva. A rendszeresen dohányzók száma viszont jelentősen csökkent. A kábítószerfogyasztás prevalenciája is nagy mértékű csökkenést mutatott az öt évvel ezelőtti felmérés eredményeihez képest. Mindennek hátterében az állhat, hogy a középiskolákban sikeresen működnek a dohányzás káros hatásait demonstráló, preventív célú előadások.
Fontosnak tartom kiemelni a diákok stressz szintjével kapcsolatos kérdésekre kapott válaszokat. A megkérdezett diákok 89%-a stresszesnek tartja az életét, és ami megdöbbentő, hogy 78,8%-uk úgy érzi, egészsége állapota romlott a stressz miatt. Úgy vélem, ezzel összefügg az a tény is, hogy a kapott adatok alapján a korosztálynak jelentős alvásproblémái is vannak. A 2010-es adatokhoz viszonyítva itt is jelentős növekedést tapasztalhatunk a grafikonon.

Az alkohol-, kábítószerfogyasztás és dohányzás ilyen magas stressz szinttel együtt igencsak nagy mértékben károsíthatja a diákok egészségi állapotát. Ám míg az első három faktor (alkoholfogyasztás, dohányzás, kábítószerfogyasztás) veszélyeire az iskolában felhívják a figyelmet a tanórák részeként, vagy prevenciós előadássorozatok révén, addig stressz kezelésről, illetve a stressz veszélyeiről nem hallanak a diákok.

Ahogy a mellékelt kérdőívből is látható, egészségkárosító tevékenységeik mellett kíváncsiak voltunk a korosztály egészségmegőrzési tendenciáira is. Étrendkiegészítők szedésével kapcsolatos válaszaikat a következő alfejezetben kívánom tárgyalni, a gyógyszerszedési szokásokhoz kapcsolva. Míg a többi, ide vonatkozó kérdésre kapott válaszok közül kiemelném, hogy a diákok 70%-a rendszeresen végez valamilyen sporttevékenységet az iskolai testnevelésen kívül, a válaszadók 50%-a hetente többször is. A diákok 66%-a szeretne többet tudni az egészséges életmódról, ám 35% nem tudta, hogy amennyiben egészségügyi kérdése merülne fel, információért fordulhat gyógyszerészéhez, a megkérdezettek 45%-a még nem hallott a gyógyszerészi gondozás lehetőségeiről.

Gyógyszerszedési szokások

Gyógyszerszedési szokásaikkal kapcsolatos kérdésszekcióból a gyógyszer szedés és étrendkiegészítők szedésének rendszeressége mellett a készítmények beszerzési helyére vonatkozó, illetve az informálódás lehetőségeire vonatkozó kérdések voltak azok, melyeket 1021-en válaszoltak meg. A kapott válaszok alapján, a megkérdezettjeink 24%-a rendszeres gyógyszerszedő, illetve 57,4%-uk szed valamilyen étrendkiegészítőt (is). Az adatok alapján viszont a korosztály elsődlegesen már nem kizárólagosan a gyógyszertárak intézményéből szerzi be az alkalmazott készítményeket.

A grafikonon látható, hogy megjelentek a drogériák, sőt, a benzinkutak is mint beszerzési alternatívák, ám a két, legtöbb potenciális veszélyt jelentő opció- a webshopok és a nem saját részre történő beszerzés jóval magasabb arányban jelentkezett, mint vártuk. A válaszadóink ötöde egyáltalán nem megy el gyógyszertárba, ha gyógyászati termékre van szüksége, nem ők vásárolják meg azokat a készítményeket, melyeket alkalmazni kívánnak. Ezen esetekben azonban megkérdőjelezhető, hogy a betegek megkapják-e azt a mennyiségű és minőségű információt, melyet tudniuk szükséges a biztonságos gyógyszeralkalmazáshoz? Hiszen, míg a gyógyszertárban szakképzett egészségügyi személyzet áll rendelkezésre ahhoz, hogy a beteg tájékozódhasson arról, vajon melyik a számára legmegfelelőbb készítmény, hogyan kell alkalmazni és mikor, milyen mellékhatások várhatóak, milyen tényezők befolyásolják a készítmény szedését; addig a többi lehetőség esetén a beteg ehhez hasonló, szakértő által ellenőrzött információhoz nem juthat. Ha nem önmaga számára vásárolja meg a készítményt, úgy valószínűsíthető, hogy a termék átvevője részesült a kellő tájékoztatásban, ám arra már nincs garancia, hogy a hallott információt hiánytalanul és helyesen továbbítja az adott betegnek.

A betegtájékoztatók tartalmazzák a legszükségesebb tudnivalókat, ám hazánkban a Magyar Olvasástársaság 2005-ös adatai alapján az írni-olvasni tudók huszonöt százaléka küzd olvasási és szövegértési nehézségekkel. 30 Nem biztos tehát, hogy a beteg csupán a termékhez mellékelt betegtájékoztató leírás alapján megérti az összefoglalt információt, ami esetlegesen hibás alkalmazáshoz vezethet. A hibás alkalmazás a mellékhatások nem várt megjelenését vonhatja magával, farmakovigilanciai szempontból a készítmény alkalmazása nagyobb kockázatot hordozhat magában, mint előnyt.

Az információ hiányának súlyosságával vetekszik az az eset, ha a beteg tudást szerez a készítmény alkalmazásával kapcsolatos tényezőkről- ám helytelen, hamis adatokra támaszkodik. Az online fellelhető webshopok igen magas arányban hordozzák ezt a veszélyt. Az Országos Gyógyszerészeti- és Élelmezési Intézet 2016-os adatai alapján megközelítőleg 35 000 gyógyszerforgalmazó termékei érhetőek el online, de ezek közül csupán mindösszesen 300 minősül legálisnak!2 Így tehát a beteg a hamis gyógyszer szedésének veszélyével is szembe kell nézzen. A kontrollálatlan, minőségileg kifogásolható termékek szintén eredményezhetnek nem várt, a beteg számára nem előnyös hatásokat, vagy épp semmiféle gyógyászati hatással nem fog rendelkezni. Az ilyen betegek gyógyítása mindkét esetben az egészséggazdaság számára fog terhet róni- hiszen betegségéből nem gyógyul, újabb készítményeket kell alkalmazzon, vagy olyan mellékhatásokat produkál, melyeket szintén kezelni kell. Mindezek az ellátás költségeinek növekedéséhez vezethetnek. S mégis, ezen problémák egy része megelőzhető volna a kellő edukációval és informálással, melyhez a beteg csak kvalifikált egészségügyi szakembertől, illetve szervezettől juthat.

Az 1021 fő által adott válaszok kiértékelése során azt tapasztaltuk, hogy amennyiben a korosztály képviselőiben mégis felmerülne egészségével, illetve gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdése; ez esetben elsődlegesen családon belül, szüleiktől várnak választ. Az életkorból ez logikusan adódik, hiszen ebben az életkorban a diákok legnagyobb része nem önellátó, és szoros kapcsolatban van a szüleivel. Ám nem minden esetben lehetünk biztosak abban, hogy adott szülő- legjobb akarata ellenére is- kielégítő és helyes válasszal fog tudni szolgálni gyermeke kérdésére. A második legmagasabb százalékos aránnyal választott opció az internet lehetősége volt. Napjaink digitális világában ez sem lepett meg bennünket, hiszen az internet széles körben elérhető, gyors és széles tárházú információforrás. Mindazonáltal, a megkérdezett fiatalok csupán 14%-a tartja az internetet mint forrást megbízhatónak, ugyanakkor legnagyobb többségben (67%) csak részben, vagy kevéssé (18%) szavahihetőnek tartják az internetes, egészségüggyel kapcsolatos weboldalakon fellelhető tudást. Ha böngészésbe kezdünk, sajnos hamar rá kell jönnünk, milyen kevés hiteles, egészségügyi szakemberek által kontrollált tartalommal rendelkező egészségügyi ismeretterjesztő oldal érhető el hazánkban. Az alternatív gyógymódok egyre népszerűbbek a közösségi oldalakon, és egyre több weboldal foglalkozik ilyen tartalommal. Egy tünetcsoport, vagy betegség kezelésére tehát halmozott mennyiségű információ állhat a beteg rendelkezésére, aki, ha nem rendelkezik egy biztos, megalapozott egészségügyi alaptudással, úgy könnyen eltévedhet, befolyásolhatóvá válhat. Egyre több beteg fordul el a konvencionális gyógyítási módszerektől. Az emberi immunrendszer azonban nem képes egyedül bármilyen kórral szemben győzelmet aratni. A megfelelő alaptudás nélkül a betegek nehezebben ismerhetik fel azt a határt, mikor az alternatív gyógyászati lehetőségek már nem elegendőek, és az úgynevezett “nyugati orvostudományhoz” kell fordulniuk.

Pilot program

Tervezés

Mint ahogy a 7. ábrán láthattuk, sajnos a korosztályba tartozó betegek ötöde nem jár gyógyszertárba, így a gyógyszerész, mint szakember nem lehet része a gyógyítás management-jének. A középiskolai prevenciós programok mintájára ezért a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán összeállítottunk egy előadást, melyet úgy terveztünk, hogy a középiskolai osztályfőnöki órák egyikén mintegy 45 percben a diákok számára prezentálhassunk.
Az előadást kettős céllal szerkesztettük: egyrészt, szerettünk volna olyan alapvető, gyógyszerszedéssel kapcsolatos elveket és fogalmakat tisztázni, melyek akár a médián keresztül őket is érintő reklámokból már hatással volt rájuk, ám nem feltétlenül értették a hallottakat. Másrészt, szerettünk volna kedvező benyomást gyakorolni a diákokra, hogy véleményük javulhasson a gyógyszerészi munkával kapcsolatosan. Erre azért volt szükség, mert a kérdőív végén feltett kérdésre, melyben afelől érdeklődtünk, szívesen járnak-e gyógyszertárba a diákok; sajnos a visszaérkező 443 válasz közel kétharmada a “Nem, mert… “ -opcióval kezdődött. A leggyakoribb indoklások közül idéznék néhányat:

● “Fura szag van”
● “Nem kedvesek az eladók”
● “Egyedül nem merek elmenni”
● “A betegség hangulata uralkodik el rajtam”
● “Úgy érzem biznisz lett az emberek gyógyítása, nem pedig hivatás!”
● “Lekezelően bánnak velem, ezért nem hiszem el, hogy érdekli őket a problémám”
● “Járkáló temető”

A diákok válaszaiból sokszor érződött a bizalmatlanság, és hogy a gyógyszerészre úgy tekintenek, mint pénztárosra. Látható, hogy hatással van rájuk a gyógyszerészi attitűd, és ez ennek az amúgy is szégyellős, problémás korban lévő kései tinédzser populációnak bátorításra lenne szüksége, hogy gátlásait levetkőzve egészségügyi szakemberrel beszélni tudjon a problémáiról.

A pozitív választ, illetve indoklást adó diákok is elsősorban a személyzet kedvessége alapján ítélte meg, hogy szívesen tér-e be a gyógyszertárba, ha szükségük van rá. Bár a kérdőív opciói között nem volt semleges válaszlehetőség, több diák írt mindkét opcióhoz véleményt, vagy nem besorolhatóan “Nekem mindegy…” kezdettel fejtette ki véleményét. A semleges diákoknál a vezető gyakoriságú indoklás alapján ezek a diákok sincsenek tisztában a gyógyszerészi munkával, hiszen legtöbben azt írták: “... ez is csak egy bolt”.

Felmérésünk alapján tehát mindenképp szükség van rá, hogy a két csoport: a diákok és a gyógyszerészek közeledhessenek egymáshoz. Az első tájékoztató előadás felépítésének szempontsora tehát a korábbi mérésekre alapozva a következőkből állt:
1. Gyógyszerészeti alapfogalmak tisztázása
a. Gyógyszer fogalma- mi minősül gyógyszernek és mi az ami nem. Milyen termékekkel találkozhatunk egy közforgalmú patika polcain. A gyógyszertári ügyelet célja.
b. A homeopátia alapelveinek objektív bemutatása
c. A fitoterápia alapelveinek ismeretése, összehasonlítása a homeopátiával
d. alapfogalmak a gyógyszeresdobozokról- retard, filmtabletta, intesztinoszolvens bevonat grafikus demonstrálása. Mikor felezhető egy tabletta? Felezhető-e a kapszula?

2. Öngyógyítás OTC készítményekkel- irányelvek
a. Mikor alkalmazható OTC készítmény, mikor kell orvoshoz fordulni?
b. A megfázásról: antibiotikum rezisztencia, antibiotikumszedés irányelvei, vírusos és bakteriális eredetű fertőzések közötti különbségek. Lázcsillapítás.
c. Étrendkiegészítő választásakor figyelembe veendő tényezők. Napi ajánlott dózis fogalma, vízoldékony és zsíroldékony vitaminok. Vitaminok felhalmozódása a szervezetben.
d. Sportsérülés kezelésének lehetőségei
e. A fájdalom és a gyulladás kapcsolata. A fájdalomcsillapítás biokémiai mechanizmusának egyszerű magyarázata.
f. Stresszkezelés lehetőségei

3. A gyógyszertár mint egészségügyi intézmény és működése
a. gyógyszerhez jutás- A vény helyes kitöltése, vényre illetve vény nélkül kapható gyógyszerek
b. tudatos gyógyszeralkalmazás: lejárt szavatosságú gyógyszerek kezelése, gyógyszerbiztonsági kérdések
c. A gyógyszerkészítés tere, rendszere- mitől van az a bizonyos “fura szag”
d. A gyógyszerészi gondozás lehetőségei

A diákok és pedagógusok a teljes óra alatt bármikor szabadon feltehették kérdéseiket. Az előadás tartalmát igyekeztünk egy egyszerű, diákok számára könnyen érthető stílusban prezentálni. Az előadás alapját egy Microsoft Office Power Point 2013 diasor képezte, melyet projektorral kivetítettünk. A diasorban nagy számmal alkalmaztunk szemléltető ábrákat, humoros képeket, melyek hozzájárultak az óra hangulatának javulásához. Az OTC szerekkel is menedzselhető betegségcsoportok kezelési lehetőségeit a diákok csoportmunkában dolgozták ki, melynek során azt a feladatot kapták, hogy szedjenek össze minél több, általuk hallott és/vagy ismert terápiás lehetőséget, majd az osztállyal közösen átbeszéltük, melyek a helyes és helytelen gyógymódok.

Az első, pilot jellegű előadás egy helyi középiskola osztályfőnöki óráján zajlott. A diákok aktívan részt vettek az óra menetében, kérdéseikkel hozzájárultak, hogy minél több, számukra értékes információt tudjak átadni. Az előadás végén a diákok kitölthették a rövid, öt kérdéses zárt kérdőívet.

Értékelés

A feedback eredmények kiértékelése során azt tapasztaltuk, hogy a jelen lévő diákok 100%-a számára tudtunk olyan új információt átadni, melyet a diákok önmaguk számára hasznosnak ítéltek meg. 83% jelezte, hogy szívesen venne részt további, hasonló előadásokon. 61% válaszolta, hogy a hallottak után szívesebben fordul majd gyógyszerészéhez egészségügyi kérdéseivel kapcsolatban. 56%-uk válaszolta, hogy a hallottak alapján változtatni fog korábbi gyógyszerszedési szokásain. A diákok 39%-a az előadást követően úgy érezte, jobb véleménye lett a gyógyszerészekről/gyógyszertárról.

Kidolgozott előadássorozat

A feedback eredmények alapján arra következtettünk, hogy az előadás alkalmas arra, hogy más iskolákban is reprezentálható legyen. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával az Új Nemzeti Kiválóság 2016 ÚNKP-16-2 pályázat lehetőséget teremtett rajta, hogy az előadás újabb iskolákban is elhangozhasson. Egy egészségnevelési program kidolgozásaként más gyógyszerészhallgatókat is motiváltunk, így az előadások prezentálásában ők is részt vehettek. A pilot előadást követően két másik középiskolai oktatási intézményben nyílt lehetőségünk interaktív prezentációk tartására. A feedback kérdőív kiértékeléséből származó adatokat az alábbi grafikonon kívánom illusztrálni.

Az ábrán jól látható, hogy a pilot előadáshoz képest nem csökkent az előadás hasznosságának maximálisan pozitív értékelése. Szintén 80% felett vannak azok az értékek is, melyek azt mutatják, a diákok hány százaléka venne részt több, ehhez hasonló előadáson. Jelentős növekedést tapasztaltunk azon diákok számában, akiknek az előadást követően jobb véleménye lett a gyógyszerészetről.

Az előadások során azt tapasztaltuk, hogy a korosztályt különösképpen érdekelte az antibiotikum rezisztencia jelensége, illetve a nem-gyógyszeres stresszkezelési lehetőségek. A későbbi előadások során ezért szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni az előadás ezen pontjaira. Továbbá, célszerű lenne az előadások időtartamát is bővíteni, hiszen a diákok aktív részvétele, és a tapasztalt érdeklődés alapján nem elegendő 45 percet szánni az irányított beszélgetésre. Az előadásokon részt vevő diákok nagy érdeklődést tanúsítottak a program iránt, az órák jó hangulatban teltek el, láthatóan jól érezték magukat a jelen lévő pedagógusok és a diákság egyaránt.

« Vissza