Reikort Ildikó
Kalász Alapfokú
Művészeti Iskola
Budakalász
Bemutatkozás
Gyerekkoromban családommal egy kis faluban éltünk, édesanyám pedig – aki kiváló pedagógus volt – fontosnak tartotta, hogy a muzsikával való találkozás ne maradjon ki az életemből. Keszthelyen, a Festetics Kastélyba jártam zeneiskolába, ahol a művészet minden ága körbeölelt bennünket.
Visszatekintve már biztos vagyok abban, hogy belső indíttatásomban nagy szerepe volt annak, hogy gyermekkorom nagy részét a művészetekkel való találkozás töltötte ki, és olyan igényes pedagógusok vezettek az úton, akik meghatározták pályámat.
Kíváncsiságom Kokas Klára zenepedagógus 1998-ban induló, első akkreditációs továbbképzésére irányított. Kokas Klára a megújulás híve volt, ezért nagy éberséget és rugalmasságot követelt a tevékenység, ami a tanítványait, így engem is a folyamatos tanulásra és fejlődésre késztetett. Ezzel együtt ő biztatott, hogy munkámban is bátran kísérletezzek. Pályám során megerősítéseket kaptam tanáraimtól és Kokas Klárától is ahhoz, hogy a művészetpedagógiában ne idomított, hanem kiteljesedett érzésekkel teli gyermekeket neveljünk, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Kokaspedagógia alkalmazásába. Hogy megfelelő módon tudjak segíteni, szükségét éreztem a tudásom bővítésének, így beiratkoztam a zeneterapeuta szakra, ezzel a megfelelő szakmai háttértudással pedig már a nehéz helyzetekben is kiigazodtam. Mesterpedagógusi fokozatomat is – egyedüliként – tisztán a Kokas-témában írtam.
A Kalász Művészeti Iskola méltán büszkélkedhet azzal, hogy a Kokas-programot az országban először itt alkalmaztuk, iskolánk elsőként illesztette be a pedagógiai programjába és az órarendjébe is a módszert. Az immár 20 éves Kokas-program tapasztalatai megengedték, hogy mások is betekintést nyerhessenek iskolai munkánkba, így a világ minden tájáról érkeztek hozzánk hospitálni.
Nagy örömömre szolgál, hogy nemcsak iskolánk Kokas-csoportjainak megszületése felett bábáskodhattam, de mesterünk halála után, félbemaradt csoportjának vezetése mellett a képzés újraélesztésében is meghatározó szerepet kaptam. Fontosnak tartom a tudásomat több területen is megosztani. A Kokas Klára Alapítvány Szakmai Kollégiumának és vezetőségének alapító tagjaként részt vettem az alapítvány ma is érvényes pedagógus-továbbképzési bázisanyagának kimunkálásában.
Mivel nemcsak pedagógusként, hanem zeneterapeutaként is dolgozom, így a psziché aspektusai is fontos szerepet játszanak tevékenységemben. A tudomány és a lélektani diszciplínák fejlődése ma is nagymértékben gazdagítja tudásunkat, ezek segítségével pedig más kontextusban láthatunk olyan folyamatokat, amelyek a mentális egészség megőrzésére is rávilágítanak. A Kokas-tevékenység során a mentális és fizikai egészségmegőrzést szem előtt tartva az egyénre a maga komplexitásában tekintünk. Ez a szemléletmód komoly segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy az egyes gyermekek nehézségeinek feltárása mellett az erősségeiket is segítsünk kiaknázni. Munkánk során ugyanis egyre több speciális nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal küzdő gyermekkel találkozunk, az ő tanításukban rengeteget segít az általam is alkalmazott Kokas-módszer.
KOKAS-MÓDSZER
Zene és mozgás egységével a holisztikus szemléletért
Az iskolapadban fegyelmezetten eltöltött tanórák után felszabadítóan hat fizikumukra az egyedi mozgással kísért zenehallgatás, a szellemi és lelki világukra pedig a kreativitásukat kibontakoztató képzelet aktivizálása és ezeknek a képeknek, érzelmeknek a szavakba öntése.
Körülbelül 12 éves korunkig – de később is – a mozgássorok gyakorlása útján sajátítunk el majdnem minden tudást: mozgás útján teszünk szert élményekre, de emlékeink is főként abból táplálkoznak. A vázizomzat erősödése és lazítása mellett pedig a mozgásnak legfőképpen a mentális egészségvédelemben van nagy szerepe.
NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
A Kokas Klára által kimunkált és elindított program foglalkozásai során a gyermekek – vagy a felnőttek – a zene és a mozgás fúziójában, a képzelet aktivációja segítségével élhetik meg örömeiket, megszabadulhatnak fájdalmaiktól, bánatuktól, anélkül, hogy azt kibeszélnék. A program fókuszában ezért a zene mozgással együtt történő megélése áll. A spontán mozdulatok a személyes és kollektív tudattalan tartalmainkat, vágyainkat tükrözik, amelyek saját magunk mélyebb rétegeihez vezetnek, így találkozhatunk azokkal a lelki tartalmakkal is, melyeket nem tudunk szavakkal kifejezni.
Köztudott, hogy a nonverbális elemek a kommunikáció tetemes részét teszik ki, ezt a „soknyelvűséget” pedig evolúciós örökségünknek köszönhetjük. A mozgással integrált zenefeldolgozás során a gesztusok, a mimika használata mellett nagy szerepe van az empátia segítségével létrejött egymásra hangolódásnak is. A mentális egészség megőrzése tekintetében ez az egyik, amelyet iskolánkban fontos szempontnak tartunk, ugyanis nagymértékben hozzájárul a szociális kompetenciák fejlődéséhez, egymás érzéseinek, állapotainak átéléséhez és megértéséhez is.
A mozgásban megélt zene és a képzelet aktív összekapcsolása megnyitja az érzékletek átjárhatóságainak csatornáját: sokszor élhetünk át repülésélményt, ahogy a zene a szárnyaira vesz, vagy megélhetünk destruktív érzéseket is – anélkül, hogy bántanánk valakit. Talán meglepő, de foglalkozásainkon megengedett az agresszió megélése vagy „kijátszása” is, persze meghatározott keretek és szabályok között.
NÉVÉNEKLÉS ÉS VARÁZSLÁS
– ÍGY ZAJLIK EGY KOKAS-ÓRA
A foglalkozások elején a bevezető dal segít magunk köré gyűjteni a gyermekeket. A résztvevők dallamalkotó improvizációjához a már ismert dalkészletből az egyszerűbb énekeket választom. Spontán ötletekből bontakozik ki a dallal való szabad alkotás és a játékos impro-vizáció, amely lehetőséget ad a zenei előadásmódok és a dalban rejlő szimbolikus elemek játékára. Ezt követi a névéneklés, amikor dallamot keresünk a nevünkhöz, melyet spontán mozdulattal kísérünk. A névéneklés segítségével – a személyesség varázsán túl – nyomon követhető a gyermekek pillanatnyi mentális állapota, továbbá dallamimprovizációjuk gazdagodása is. Mindannyian visszaénekeljük a neveket, ezáltal a gyermekek tükörképet kapnak önmagukról.
A „varázslás” részfeladat az óra egyik lényeges momentuma, amikor a gyerekeket átvezetjük a tudatos szintről a tudattalanba, egyfajta módosult tudatállapotot létrehozva. Ilyenkor a gyerekek – a dal szöveges részét hátra- hagyva – már csak a dallamot dúdolják csukott szemmel. Ezzel egyfajta hidat képeznek a ráhangoló szakasz és a zene elmélyült befogadása közt. Ekkor a képzelet aktivitása felerősödik, fellazulnak az énhatárok, előtérbe kerülnek a képi megjelenések, és a jobb agyfélteke működése felerősödik. A foglalkozás e részét tovább fejlesztve vezettem be, aminek fontosságát Kokas Klára is elismerte.
ZENÉTŐL A SZÓIG
A zenék általában maximum három perc időtartamúak – melyek éppen elegendőek ahhoz, hogy keretet adjanak a figyelem fenttartásához. A zene többszöri ismétlése pedig biztonságot nyújt, és a felfedezést segíti elő. A zenehallgatás alatt mindenki csak nonverbális módon kommunikálhat, így konkrét szavak híján csak a másik hogylétéről, milyenségéről, érzelmi benyomásairól kaphatnak képet. Következésképpen a gyerekek egyre elmélyültebben tanulmányozhatják társaik nonverbális jelzéseit, ami világunk virtuális szinten kommunikáló társadalmában különösen fontos elem.
A foglalkozás végén sor kerül a zene ihlette történetek, érzelmek megosztására, mely általában elvonatkoztatott formában, gyermeki szimbólumokat bevonva történik. A zene befogadása és mozgásos alkotások közben megtapasztalt élmények megfejtése során a gyermekek kulcsot adnak a kezünkbe lelkiviláguk mélyebb megismeréséhez és belső konfliktusaik feloldásához. A foglalkozást mindig egy „búcsúénekkel” zárjuk, amikor is gyertyaláng mellett kedvenc dalainkból éneklünk.
ALKOTÁSBAN A PILLANAT
A képzőművészeti területek bekapcsolásával megállítjuk a pillanat mulandóságát az alkotásokban. Mivel improvizatív műfajról beszélünk, előre soha nem tudhatjuk, milyen hatással lesz ránk a hallgatott zene, milyen érzésekkel találkozunk, és milyen anyagokkal szeretnénk dolgozni, így a képzőművészeti alkotásoknál is bármilyen anyagot és eszközt szabadon lehet választani, egyszerre akár többfélét is. A gyermekek szorongását jelentős mértékben csökkentheti, amikor – a főleg nonfiguratív alkotás során – megélhetik a flow élményét, vagyis azt, amikor az időtlenségben való lét kiszakítja őket a folyamatos készenléti állapotból. A közös, nagy papírra készült alkotás során pedig az egymás határainak tiszteletben tartása, a tolerancia és az előzékenység aspektusai kerülnek előtérbe.
A FOGLALKOZÁS, AMI ÉLMÉNYT NYÚJT
Iskolánkban 2000 óta alkalmazzuk a Kokas-módszert, amely az első perctől kezdve szinte kivétel nélkül elvarázsolja a kisgyermekeket. Szívesen vesznek részt az órákon, hiszen a zenetörténet igényesen válogatott muzsikái kivirágoztatják a gyermekek fantáziáját, annak segítségével önthetik mozgásba a zene keltette ötleteiket, történeteiket, érzelmeiket.
Mindemellett a társas kapcsolatok alakulására is jó hatással van, hiszen az együttműködés és egymásra figyelés folyamatosan jelen van a tevékenység egésze alatt, amikor egymás mellett vagy egymással együtt mozognak, táncolnak vagy meghallgatják egymás történeteit. Ilyen aktív átéléssel a gyermekek nagyon ritkán hallgatnak zenét, a muzsika mélységeivel ilyen módon alig találkoztak. Azok a gyermekek, akik a foglalkozásokon részt vesznek, életük későbbi szakaszaiban is képesek mélyebben odafigyelni a zene mondanivalójára, és jobban tudják kezelni a lelki feltöltődésüket gátló feszültségeket.
