Tolnainé Kiss Gabriella

Kecskeméti Széchenyivárosi Arany János Általános Iskola
Kecskemét
Bemutatkozás
Közhelynek tűnik, mégis így van: én már kicsi gyermekkorom óta a pedagóguspályára készültem. Szerencsére a környezetem is korán észrevette, milyen irányba szeretnék majd elindulni, így a szüleim és a tanáraim is támogattak, biztattak – főleg az osztályfőnököm.
Ez a rohanó, időhiányos világ mind az oktatásban, mind az otthoni közegben érezteti a hatását. A legnagyobb baj számomra azonban mégis csak az, ha a szülő nem működik együtt a pedagógusokkal – ilyenkor ugyanis a tanár magára marad, és szinte teljesen tehetetlen lesz. Ennek okai között nyilván a pedagógus szakma presztízsének változása is fellelhető, azt gondolom, hogy ezen a téren bőven van még hová fejlődni.
A nehézségek ellenére számtalan olyan élményre emlékszem vissza, amelyek a mai napig melengetik a szívemet. Elég azokra a pillanatokra gondolnom, amikor a tanítványaim a dobogón álltak egy-egy verseny után, vagy amikor az osztályommal két-három napos tanulmányi kirándulásokat tettünk, amikor a kollégáimmal sikerrel valósítottunk meg programokat, vagy amikor olyan újságcikkek jelentek meg az iskolánkról, amelyekre méltán lehettünk büszkék. De elmondhatatlanul szép emlék az is, amikor nagyszabású jubileumi műsort adtunk, vagy amikor a könnyeinkkel küszködve búcsúztunk el az erdélyi testvériskola pedagógusaitól az együtt töltött napok után. Számomra abszolút siker és pozitív élmény egy-egy tanár-diák vetélkedő, vagy amikor valamilyen újabb innovációt vezetünk be az iskolában.
Az egészségnevelésre való igény folyamatosan alakult és erősödött bennem az évek során, így nehéz lenne megmondani, melyik volt az a nap, az a perc, az a pillanat, amikor komolyabban elkezdtem érezni, mennyire fontos számomra az egészség megőrzése és az ezzel kapcsolatos tudás továbbadása. Az viszont kétségtelen, hogy a programunk indulása után még tudatosabb lett ez a tevékenységem. Ugyanis ahogy egy kínai közmondás is tartja: „az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmivé válik”. Erre jöttem rá én is az évek alatt, hogy az egészség talán a legnagyobb érték, amelyért érdemes tenni is. A saját testünk a saját felelősségünk, ezért vigyázni kell rá: mozgással, helyes táplálkozással, az élvezeti szerek kerülésével, a stressz csökkentésével és nem utolsósorban a lelkünkre való odafigyeléssel! Hiszek abban, hogy az az energia, amelyet ebbe fektetünk, meg fog térülni, hiszen nagy valószínűséggel kaphatunk érte cserébe egy hosszabb, boldogabb, krónikus betegségektől mentes életet.
És hogy megéri-e? Természetesen erre a kérdésre csak egyetlen válasz létezik: igen!
Ezzel kapcsolatban két olyan személyes élményem is van, amelyet példaként említhetek: a „Legyél te is hős!” elnevezésű programot az Országos Mentőszolgálat indította útjára, amelynek keretében a jelentkezőknek ingyenesen megtanították az újraélesztés szabályait. Az iskolánk kapott egy e-mailt a pályázati felhívásról, amelyet azonnal ki is tettünk a tanári szoba hirdetőtáblájára. Már az első napon több mint tíz kolléga jelentkezett a felhívásra, másnapra viszont már a tantestület fele vállalta, hogy szabad idejében elsajátítja az újraélesztés technikáját. Tették mindezt a kollégáim azért, hogy vészhelyzetben másokon segíthessenek. A másik meghatározó élményem az volt, hogy a gyerekekkel minden tanévben beneveztünk két elsősegélynyújtó versenyre, amelyeken – a sikeres felkészülésnek köszönhetően – rendre dobogós helyeken végeztünk. Örvendetes, hogy a versenyekre önként jelentkező diákokban felmerült az igény, hogy megtanulják és adott esetben hasznosítsák is az ismereteket.
PREVENCIÓ ELSŐTŐL NYOLCADIKIG
Komplex egészségfejlesztés a szülők és a szakemberek bevonásával
Stresszes, túlhajszolt életmód, élvezeti szerek rendszeres és túlzásba vitt használata, egészségtelen táplálkozás, lelki betegségek, mozgásszegény életmód, megelőző szűrővizsgálatok elhanyagolása – mind olyan veszélyek, amelyek súlyos következményekkel járnak a mai kor embere számára.
Iskolánkban a folyamatosan végzett, hangsúlyozottan megelőző jellegű egészségfejlesztés a legfőbb cél. Egyre sürgetőbb feladatunk, hogy a pedagógia eszközeivel is tegyünk azért, hogy tanítványaink egészségtudatosan éljenek, és legyen igényük felnőttkorukban is az egészséges táplálkozás és életmód megteremtésére.
CSAPATMUNKA
A beiskolázási időszakhoz kapcsolódóan 2010 óta szervezünk folyamatosan egészségnapot, amelynek ötlete az iskola igazgatójának, Lovrity Sándornénak köszönhető. A program kidolgozásában mindketten részt vettünk, a megvalósításában pedig a kollégák és külső szakemberek is vállaltak szerepeket, így közös érdemnek tartom, hogy programunk egyre sikeresebb. A projektnapok előkészítésébe, szer- vezésébe és lebonyolításába közel ötszáz főt sikerült bevonnunk, a résztvevők pedig nemcsak iskolánk tanulói, pedagógusai és a szülők, hanem bekapcsolódtak partnerintézmények, egészségügyi szakdolgozók, civilszervezetek is. Véleményünk szerint esetünkben egy példátlanul szép összefogásról van szó, amely két kiemelt fontosságú célról szól: az egészségmegőrzésről és a beiskolázásról. A munkában mindenkinek megvan a saját feladata: van, aki a szervezésben, más a programok összeállításában, az ételek elkészítésében vagy a bevásárlásban segít, de van, aki a foglalkozások megtartását vállalja magára, és van, aki a termek berendezésében vesz részt. Óriási öröm, hogy évről évre egyre több szülő jelentkezik önkéntes munkára a rendezvények lebonyolításában: ők leginkább a felvilágosításban, a tanácsadásban segítenek, illetve olyan egyszerűbb szűrővizsgálatokat végeznek, mint a koleszterin-, a vércukor- vagy a vérnyomásmérés.
A program lebonyolítása előtt minden alkalommal megbeszélést tartunk, tervet készítünk, egyeztetünk az érintettekkel, kidolgozzuk a részletes forgatókönyvet, majd nyilvánosságra hozzuk a tervet, végül lebonyolítjuk, majd értékeljük a munkánkat. Fontos előrelépés a projekt kapcsán, hogy olyan szakembereket, partnereket sikerült bevonni a programba, akik életközelibbé tették a tanulók számára az egészségmegőrzéssel kapcsolatos ismereteket és azok továbbfejlesztését.
AMIKOR MINDENKI NYER
Ezen a napon mindenki kap valamit: a szülők útmutatást az egészséges életmóddal kapcsolatban, miközben megmérethetik a koleszterin- és cukorszintjüket, a vérnyomásukat vagy a testsúlyukat. Az anyukák és az apukák ezenkívül megkóstolhatják az egészséges ételeinket is.
Ilyenkor természetesen mégis a leendő elsősök azok, akiket a legtöbb érdekesség vár: az óvodások nemcsak az iskolával ismerkedhetnek, hanem rész vehetnek kézműves-, néptánc- és drámafoglalkozásokon. Ezen kívül rakhatnak puzzle-t, játszhatnak számítógépes, logikai és memóriafejlesztő játékokkal, de kipróbálhatják az interaktív táblát is. Minden foglalkozás kapcsolódik azonban az egészséghez valamilyen formában: a kézműves foglalkozásokon például gyümölcsöket vágnak ki és színeznek a gyerekek, a memóriajátékban zöldségféléket kell megjegyezniük.
A már iskolás diákokra is gondolunk ezen a napon, hiszen az egészséges ételreceptek megismerése és azok elkészítése mellett kiállítást is rendezünk az általuk készített figyelemfelkeltő plakátokból, társas- és logikai játékokkal bővítjük az egészséges életmóddal kapcsolatos ismereteiket, drámajátékot és táncházat rendezünk.
AZ EGÉSZSÉGNEVELÉSBEN
NINCS „LYUKASÓRA”
Mivel a kezdeti sikerek után azt tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag kevés egyetlen tanítási nap a program lebonyolítására, a közelmúltban gyakorlatunkat kétnapos programsorozattá bővítettük. Az egészségnevelést minden tantárgyi órába beépítjük:
- osztályfőnöki órákon meghívott szakemberek – orvos, védőnő – tartanak felvilágosító előadásokat, beszélgetnek a gyerekekkel az egészséges életmódról és a káros szenvedélyek veszélyeiről,
- technikaórákon egészséges ételeket – többnyire salátákat – készítünk a tankonyhán,
- kémiaórán a fő tápanyagcsoportokkal ismerkedhetnek a gyerekek,
- az idegen nyelvi órákon a gyümölcsök, zöldségek neveit tanulják a diákok, keresztrejtvényeket fejtenek, az egészséggel kapcsolatos dalokat énekelnek, és megtanulják az egészséggel és a betegségekkel kapcsolatos alapvető kifejezéseket – mint orvosi rendelő, panaszok, betegségek, gyógyulás,
- magyarórákon az egészséges életmódhoz kapcsolódó ismeretterjesztő szövegeket dolgoznak fel, és fogalmazásokat írnak az egészséges életmódról,
- rajzórán jöhet a plakáttervezés az egészséges életmóddal kapcsolatosan, valamint zöldség- és gyümölcskompozíciók ábrázolása,
- énekórákon megismerhetik a természet ábrázolását a zeneművekben, és beszélgethetnek a zene pozitív hatásairól.
A tanítási órákon kívül pedig olyan fantázianevekkel ellátott programokat szerveztünk – mint „Mozdulj rá”; „Játszani is engedd”; „Ép testben ép lélek”; vagy „Ételed az életed” –, amelyekben a játék és a testmozgás ját- szotta a főszerepet.
HELYES MINTÁKKAL „CSÁBÍTJUK MAGUNKHOZ” A KICSIKET
Az „Egészségmegőrző projektnapok a beiskolázás időszakában” projektnek kettős célja van: részben szeretnénk elérni, hogy tanulóink megértsék a saját egészségük védelmének jelentőségét, rendelkezzenek azokkal az ismeretekkel és jártasságokkal, amelyekkel javíthatnak saját egészségi állapotukon, valamint megteremthessék környezetük, az emberek és a közösség egészségének védelmét. Másrészt pedig az a célunk, hogy a program kapcsán minél több leendő elsős látogasson hozzánk a szüleivel együtt, érezzék magukat jól nálunk, ismerkedjenek az iskolával, a leendő tanító nénikkel, és a következő tanévtől kezdve ezek az óvodások a mi iskolánk tanulói legyenek.
ELÉRTÜK A KITŰZÖTT CÉLOKAT
A hangsúlyt a folyamatosan végzett, kifejezetten megelőző jellegű egészségfejlesztésre helyeztük, így projektmunkánkkal sikerült kitűzött céljainkat megvalósítani: a gyerekek örömmel kapcsolódtak be a közös munkákba, beszélgetésekbe, és izgatottan várták a mozgásos ügyességi játékokat. Ugyanakkor a projekt segített a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló törekvéseinkben is. Tanulóinkban ki- alakult a rendszeres testmozgás iránti igény, étkezési szokásaikban pedig pozitív változás következett be. A projekt jó lehetőséget biztosított a pedagógus–gyermek, pedagógus–szülő viszony mélyítésére is, a közös programok pedig az összetartozást és a közösségformálást erősítették.