„Magyarországon a legális láncban még nem fordult elő hamis gyógyszer.”

MINDIG OTT, AHOL A KIHÍVÁSOK VANNAK

Csákó Ibolya Balmazújvárosban született. Az egyetemen ismerkedett meg férjével, és még ott a kollégiumban össze is házasodtak. Az évfolyamtársak a mai napig emlegetik a hatalmas koleszos esküvőt, pedig az 26 évvel ezelőtt történt. Ibolya az egyetem után kórházi gyógyszerészként helyezkedett el, de csak másfél évig dolgozott. Másfél év után terhes lett. Férjével soha nem terveztek hosszú távra, nem döntötték el, hogy karrier legyen vagy nagy család. Esetleg kisebb család, és mellette a szakma. Úgy érezték mindketten, hogy kellenek a kihívások, a megugrandó akadályok. Ibolya otthon volt a kislánnyal, amikor férje azzal állt elő, hogy a rendőrségen gyógyszerész végzettségű embert keresnek. Jelentkezett. Felvették. Kislányuk, Fanni 20 hónaposan bölcsibe, ő pedig új munkahelyére, a székesfehérvári rendőrségre ment dolgozni. Az volt az addigi legnagyobb váltás az életében, ami furcsa, de egyben igazán izgalmas élethelyzetet teremtett. A rendőrök még nem tartották rendőrnek, a gyógyszerészek pedig már nem tartották gyógyszerésznek. Íme két akadály, amit egyszerre kellett átugrani. Amikor azt kérdezem, hogy vajon néhány év múlva, ha szeretnék interjút készíteni vele, akkor is a rendőrpalotából sétál majd ki? Válaszként csak mosolyog. „Mindig ott leszek, ahol kihívások vannak”- mondja, és ha lehet, még egy kicsit szélesebb mosollyal.

Ön hivatalosan dr. Csákó Ibolya, bár ritkán használja így a nevét. 

Ebben az az érdekes, hogy amikor elvégeztem az egyetemet, akkor a gyógyszerészeknek még nem járt a doktor titulus. A férjem viszont rendőrorvos lett, így én doktorné lettem. Nem szerettem, ezért nem is használtam azt a két betűt. Ne a férjem lévén legyek az, aki. Ezért mindig el is hagytam a nevem elől, és Csákó Ibolyaként mutatkoztam be. Aztán felötlött bennem, hogy öt év így is, úgy is eltelik az ember életében, akkor miért ne telne hasznosan, és én is szeretnék egy doktori címet.

Így lett a jogi egyetem?

Igen. Életem egyik legkeményebb időszaka volt. Akkor 27 éves voltam. Még mindig Székesfehérváron laktunk, viszont a férjem egy teljes évig a Sínai-félszigeten dolgozott. Pont az államvizsgát, a legnehezebb hónapokat csináltam végig teljesen egyedül. A nagyszülők 220 a férjem pedig 2300 kilométerre tőlem. Jeges tél volt, olyan, mint a mostani, és emlékszem, a legnagyobb félelmem az volt, nehogy elcsússzak a jégen, mert akkor borul minden.

Amikor meglett a jogi diplomája, nem fordult meg a fejében, hogy lám egy újabb kiváló alkalom a váltásra?

Abszolút alkalmatlan lennék ügyvédnek. Ügyész, vagy bíró, az talán igen, de ügyvéd az biztos nem. Megsajnálom az embereket.

A jogi egyetemen megszerzett tudást használja?

Folyamatosan. Támaszt ad, segít eligazodni az emberek, a kritikus helyzetek és a jogszabályok között.

A laikusnak kívülről úgy tűnhet, mintha ön lenne az intézményesített gyógyszer-bűnözés elleni küzdelem egy személyben.

Ez olyannyira csapatmunka, hogy még határok sincsenek. Az eddigi legnagyobb fogás Magyarországon is nemzetközi összefogás eredménye volt. Egy békéscsabai család, apa, anya, anyós, após 3 milliárd forintnyi forgalmat bonyolított hamis gyógyszerekkel. Nem ők állították elő a gyógyszereket, „csak” megvásárolták, és Békéscsabáról a világ 73 országába postázták ezeket a készítményeket. Zömében Viagrát. A németek figyeltek fel arra, hogy ugyanarról a címről folyamatosan érkeznek hamis gyógyszerek. Az ügy felgöngyölítésébe végül a kínaiak is beszálltak, mert a hamis szer onnan érkezett. Igazi, nemzetek közötti, közös munka volt. A siker összefogás nélkül elképzelhetetlen lett volna.

Feltételezem, ez a nemzetközi összefogás nem kirívó, egyedi eset. Arra gondolok, hogy általában együtt kell dolgozniuk, hiszen a hamis gyógyszer nem jelentkezik be a határnál.

A cél, és amerre most tartunk, hogy Európa egységesen tudjon fellépni a gyógyszer-bűnözéssel szemben. Még távolabbi cél, hogy Kína – ahonnan ezek a szerek többségében érkeznek – is működjön együtt a világ többi országával. És ha Kína mellé még India is csatlakozik mint második fő ellátó ország, akkor a bűnüldöző szervek munkája sokkal könnyebb lesz majd. Sosem maradunk munka nélkül, csak ilyen összefogással egyszerűbb lesz a dolgunk.

Miért nem az a cél, hogy munka nélkül maradjanak?

Mert elképzelhetetlen. Két tendencia rajzolódik ki most. Először is a hamis gyógyszerek előállítása és forgalmazása meredeken emelkedik, mert döbbenetesen sok pénz van benne. Másodszor pedig az illegális gyógyszer-, a designer- és partydrog kereskedelem is nő, mert van rá igény.

Magyarországon előfordult már, hogy patikába beszivárgott hamis, vagy illegális készítmény?

Magyarország még nem fertőzött ilyen téren. Az elmúlt kilenc évben, mióta én ezzel foglalkozom, kivétel nélkül minden környező országban volt már kórházban vagy patikában hamis, illetve illegális szer. Magyarországon a legális láncban még nem fordult elő hamis gyógyszer.

Ennek örülünk, de lehet-e tudni az okát?

Ki kell mondanunk, hogy a magyar szabályozás, valamint az ellátási lánc piaci szereplőinek professzionalizmusa áll emögött. Nem mellékes az sem, hogy a hazai viszonyok, vagy ha úgy tetszik a magyar elkövetési magatartások mások. Van egyrészről egy szigorú egészségügyi termékhamisítási büntetési tételünk. Alapesetben 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, de hogyha ezt bűnszövetségben vagy bűnszervezetben követik el, netán a hamis szertől egészségkárosodás vagy halál következik be, akkor a büntetési tétel még ennél is jóval szigorúbb. Másrészről, és itt tudok visszacsatolni a magyarok leleményességére, ebbe a tényállásba nem tartozik bele, ha valaki legális készítményt tud nagy mennyiségben beszerezni, és külföldre vinni. Ügyesek a magyar bűnözők, mi meg küzdünk.

Ha nem lopja, akkor hogyan tud beszerezni nagy mennyiséget?

Van olyan hálózat, amelyik felosztja a szerepeket. Valaki, nevezzük A-nak ellopja a vényeket, B ember hamisítja azokat, C, D, E, F emberek járják az országot, és a gyógyszertárakban hamis vényekre megvásárolják a törzskönyvezett, legális készítményeket. Végül pedig G ember viszi a szállítmányt külföldre. Mostanában ez a leggyakoribb hazai bűneset.

Melyek most a slágerkészítmények?

Három sláger gyógyszer van most, aminek Svédország a legnagyobb felvevő piaca. A Rivotril, a Xanax és a Tramadol.
Nagyjából 5 dollárért árulnak egy szemet ezekből, sokan alkohol mellé szedik a jobb hatásfok elérése érdekében.

Ez a legális gyógyszerek illegális forgalma. Mi a helyzet a hamisítással?

A közbeszéd régen úgy vélte, hogy fogyókúrás, és potencianövelő szereket hamisítanak leginkább. Bárcsak azt mondhatnám, hogy még mindig így van, de ez már régen nem igaz. A hamisítási listát most a rákellenes készítmények vezetik. Néhány hónapja angol kollégák küldtek át egy ügyet, mert volt magyar szál is a történetben. Egy készítmény (molekula) hosszú évek után végre elért az utolsó, a humán kísérleti fázisba. Nem volt még neve sem, csak kódszáma volt: OC1467. Valahogy kikerült ebből a zárt láncból a tesztelés alatt, és azonnal elkezdték hamisítani. Magyarországon egy mellrákos asszonnyal hitették el, hogy olyan szerencsés, hogy a csodaszer gyártói bevették őt a tesztprogramba. Borzasztó történet. De tovább megyek. Egyre több hamis antibiotikumot is találunk.

Munkája során nap mint nap találkozik megalázott, becsapott, kihasznált, beteg, csodára váró emberekkel, akik csoda helyett placebót kapnak.Ennyi év után mi az, ami még mindig hajtja Önt?

Az, hogy szeretem a munkámat. És szeretném azt hinni, hogy a munkámmal segíteni tudok, hogy sikerül megelőzni a bűnözést és hamis gyógyszer sohasem jut a legális forgalomba. Meg kell akadályoznunk, hogy ettől bárki megbetegedjen. Ha ne adj Isten valaki meghal, akkor az, aki a szert bejuttatta a legális forgalomba, megkapja a méltó büntetését. Na, ez az, ami nagyon nehéz, de ugyanakkor ez az, ami hajt. A munkám nem véletlenül fonódik össze a gyógyszerészettel. Olyan volt az, mint az első gyermek, mindig különleges helye lesz a hivatásomban.