Higyisán Ilona

 

Higyisán Ilona

Főgyógyszerész
Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet

„A kórházi gyógyszerész rendkívül komoly értéket tud teremteni szakmai és gazdasági téren is.”

MÉRÉSGYAKORLATTÓL A KÓRHÁZI GYÓGYSZERTÁRIG

Higyisán Ilona Csanádon, (Csongrád megye) egy határ melletti, szerbek, románok, és magyarok lakta községben töltötte gyerekkorát. Édesapja szerb-román, édesanyja román-magyar nemzetiségű. Öccsével együtt mindhárom nyelvet beszélték. Ilonánál a szerb elkopott, de románul a mai napig ír, olvas, és beszél.
Kislányként állandóan méricskélt. Mindig kereste a lehetőségeket, hogy mérjen. Valami hajtotta. Tudnia kellett a mértékegységeket, ismerni akarta a mennyiségeket. Mi a kicsi? Mi a nagy? Jött az orvos, azt mondta, kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg. Mit jelent ez?
Hiába győzködte az édesapja, hogy lányom kiváló jogász vagy bíró lenne belőled, hiszen itt a környék gyerekei között is oly könnyedén teszel igazságot. Ő mégis mindig csak azt kereste, hol mérhet. Már hajlott afelé, hogy megfogadja édesapja tanácsát, és jogi pályára megy, amikor középiskolás lett. A gimnáziumban egyik barátnőjének édesanyja gyógyszerész volt a szomszéd faluból, s megengedte, hogy nyáron mérésgyakorlatot végezzenek a lányok. Kamillát mértek. Magukba szívták a gyógyszertár illatát, és az örökké méricskélő kamaszlány sorsa eldőlt. Pontosan tudta, hogy a gimnázium után gyógyszerészkarra fog jelentkezni.


Ön társszerzője az Onkológiai ismeretek gyógyszerészeknek című könyvnek. Köze van ennek az öccse halálához?

Az onkológia mindig érdekelt. Az öcsém betegsége később derült ki.  A 80-as évek elején kerültem Mátraházára, ahol inoperábilis primer hörgőrákban szenvedő betegeket kezeltek. Ott szembesültem először ezzel a problémával. Magyarországon akkor még nem volt kialakult protokoll. Kinek mi a szerepe? Mi az orvosé? Mi a gyógyszerészé? Elkezdtem kutatni. Remek svéd példákat találtam arra, hogy segítheti a gyógyszerész hatékonyabban az orvos munkáját, és ezzel együtt a beteg terápiáját.

Mennyire volt tervezett, tudatos, ahogyan a pályáját építette az elmúlt évtizedekben?

Mindig pontosan tudtam, mik a céljaim, és mi az, ami engem érdekel. A cél a kórházi gyógyszerészet volt.

Miért?

Mikor végeztem, a közforgalmú gyógyszertárban helyezkedtem el. Tetszett nekem az a munka is, hogy a betegekkel találkozom és beszélhetek velük, próbáltam átadni ismereteimet, de úgy éreztem, hogy sokkal többet lehet tenni a háttérből. Így bukkantam rá a kórházi gyógyszerészetre!

Milyen lehetőséget látott a kórházi gyógyszertárakban?

Mi nem találkozunk közvetlenül a beteggel. Számos terület van, ahol az orvost segítve a gyógyszerész be tud avatkozni a beteg terápiájába, hogy a beteg a legjobbat kapja. Tulajdonképpen az egész életutam arra épült, hogy megtaláljam ezeket a lehetőségeket. Bárhol, ahol dolgoztam, próbáltam a menedzsmenttel megismertetni ennek a hasznát. Mert minden csak akkor tud valóra válni, hogyha a vezetőink nem csak a szakmai hasznot látják, hanem gazdasági előnyöket is. A kórházi gyógyszerész rendkívül komoly értéket tud teremteni szakmai és gazdasági téren is.


Milyen szakmai lépcsőfokok vezettek oda, ahol most tart?

Kórházi gyógyszerészként Mátraházán kezdtem, Gyöngyösön folytattam. Mind a két helyen 9-9 évig dolgoztam. Érdekes, hogy mindkét helyen pont ennyi idő után éreztem, hogy nem tudok már fejlődni. Nincs hová tovább lépni, váltani kell.

Akkor, ha jól értem, azt, hogy szakmailag merre tart, mindig pontosan tudta, de hogy a szakmai továbblépés helyszíne hol van a térképen az nem volt fontos. Budapestre is így került? Véletlenül?

Amikor híre ment, hogy váltani szeretnék, és eljönnék Gyöngyösről, akkor több fővárosi kórház is megkeresett. Szerintem ennek oka az elhivatottságom és az iszonyatos szakma iránti harci kedvem. Az akkori Bajcsy-s főigazgatóval – Dr. Papp László – korábban már találkoztam. Ő mondta, hogy jöjjek el, ide, a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, és nézzek körül, mert lenne itt egy főgyógyszerészi állás. Azóta itt vagyok. Ez az első helyem, és az első kórház, ahol úgy érzem, hogy 8-9 év után is tudunk valami újat csinálni.

Mikor ért el először eredményt?

2003-ban – kiváló gyógyszertári csapattal együtt – tűztem a zászlónkra a fő célt, s kimondhatom, hogy ebben élen jártunk, hogy a gyógyszerésznek részt kell vennie a betegek terápiájának kialakításában, kontrolljában.  Azokban az évben hirtelen néhány ezer gyógyszerről kétszeresére-háromszorosára nőtt a gyógyszerkincs, hiszen megjelentek a generikus készítmények. Még anno a mi korosztályunk nem úgy tanulta a gyógyszerhatástant, hogy nem hatóanyagokat tanultunk, hanem a készítmények neveit. De időközben az oktatásban is végbement egy reform és a kollégák már a  hatóanyagokat tanulták meg. Volt olyan hatóanyag, amelynek 10-12 féle védett neve volt. Ebben a látszólag kaotikus, felduzzadt világban az orvosok is egyre nehezebben tudtak eligazodni a sok készítmény között. Ekkor  éreztük, éreztem, eljött a megfelelő  pillanat. Most nem lesz ellenállás. Az orvosok nem fogják azt gondolni, hogy sérül a gyógyító szabadságuk, vagy, hogy a gyógyszerész beleavatkozik a terápiába. És akkor, 2003-ban megpróbáltuk, hogyan tudjuk egymás munkáját segíteni. Az orvosaink is belátták, hogy valóban annyira sok új készítmény jelenik meg nap mint nap, hogy ebben a sokaságban nem nehéz eltévedni. Előfordulhat, hogy ők ugyan kiválasztják a hatóanyagot, de az ott dolgozó nővér nem tudja, hogy ahhoz a hatóanyaghoz 4-5 féle készítmény is tartozik , és lehet, hogy rosszat választ. Mindenképpen szerettük volna azt bizonyítani, hogy a gyógyszer átadása, kiadása, a döntés a terápiában, nem nővéri, hanem orvosi és gyógyszerészi kompetencia. Jelenleg kórházunkban a rövid ápolású osztályok és az intenzív betegellátásban részt vevő betegeken kívül minden bentfekvő beteg gyógyszeres terápiáját gyógyszerész átnézi. Ellenőrzi, hogy az orvos által rendelt gyógyszer készleten van-e a gyógyszertárban, ha nincs utánanéz a helyettesítésnek, szükség esetén a módosítási javaslatát egyezteti a kezelőorvossal, illetve  áttekinti az elrendelt gyógyszerek adagolást és az  interakciókat  is.  A gyógyszerészi áttekintés után következik a terápiák betegre szolóan történő jóváhagyása, majd a gyógyszerek névre szóló csomagolása.

Hol tart most ez a folyamat?

Nálunk 2014 óta a gyógyszerosztás automatizált. Korábban a gyógyszertári asszisztensek rendezték dobozokba a gyógyszereket, most már egy szoftver vezérelte automata végzi ezt a műveletet. Ez az automata össze van kötve egy ellenőrző rendszerrel. Ebbe az ellenőrző rendszerbe föltöltöttük minden készítményünk fotóját, s a fotó alapján ellenőrizhetjük, hogy az adott gyógyszerelő zacskóban azok a tabletták, azok a gyógyszerek vannak-e bekészítve, amiket az orvos felírt a betegnek. A beteg megkapja névre szólóan a gyógyszerét, de még azt is, hogy pontosan hánykor kell bevennie. Rajta van a beteg neve, az osztály ahol fekszik, a TAJ száma, a gyógyszerei, sőt a gyógyszerek mellett feltettünk néhány morfológiai adatot is. Ha hazamegy, már tudja, hogy a tablettának mi a neve, hogy néz ki. A számtalan előnye mellett, melyekről beszéltem, még esztétikus is.

Úgy tűnik, mintha ez egy sikertörténet lenne. Akkor miért nem alkalmazza minden kórház?

Csak nálunk van ez a rendszer. Sok helyen ismertetjük, előadásokat tartunk, és helyszíni bemutatókat. Hogy miért nem alkalmazzák, arra lehet válasz az automata magas ára, amit egy kórház önerőből nekezen tud biztosítani, de lehet a munkaerőhiány is. Az európai klinikai gyógyszerészeti szövetség öt évente végez felmérést a tagországok között. Gyógyszerész létszámban Magyarország az utolsó előtti helyen áll. 100 ágyra vetítve nálunk egy fél gyógyszerész jut. Ez nagyon kevés. Angliában ez a szám 3,8 , de mondjuk olyan országokban, mint Szlovénia, Ausztria  ahol szintén több , 1- 2 gyógyszerész  jut 100 ágyra.

Mi a következő cél?

Vannak osztályok, ahol a gyógyszerész nem vagy csak rendkívül szerény mértékben vesz részt a terápiában. Ilyenek a már említett intenzív részlegek, a vérzők, a rövid ápolású osztályok. Holott ezeken az osztályokon nagyon fontos lenne a klinikai gyógyszerész jelenléte. Az onkológia területén már értünk el eredményeket. Az a gyógyszerészünk, aki az onkológiai gyógyszerkészítést irányítja, minden nap följár a reggeli megbeszélésekre az onkológiai osztályra , ott minden beteget végig vesznek, ki milyen diagnózissal van itt, kinél milyen terápiát terveznek. A gyógyszerész a költségtervezésben is segít a kórháznak, hiszen ő az, aki naprakészen tudja, hogy melyik terápia a leggazdaságosabb.

Az interjú elején azt mesélte, hogy édesapja jogásznak szánta, elmerengett néha azon, milyen lett volna az élete jogászként?

Én imádom a választott pályámat. Nem úgy tekintek vissza az elmúlt évtizedekre, mint kemény munkára, mivel a hivatásom egyben a hobbym is. El sem tudtam volna jobbat képzelni magamnak.
A kiemelt mottó helyére is ha lehet  inkább ezt a mondatot választanám!
A kórházi gyógyszerész rendkívül komoly értéket tud teremteni szakmai és gazdasági téren is.

vissza

Itt azonnal üzenhet alapítványunknak

Név *:
Telefon *:
E-mail *:
Üzenet *:

Az adatkezelésről bármikor jogosult tájékoztatást kérni, valamint az adatok helyesbítését avagy törlését igényelni a “21 Nő az egészségügyért” Alapítvány 1061 Budapest, Király u. 12. címére postai úton, avagy a kertesz.eva@21no.hu e-mail címre küldött levélben.

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

Találkozzunk a facebook-on is:

A portál motorja a projekto