„Megállás nélkül lök előre a tudásszomj.”

KÉRDÉSEK A JELENBEN, VÁLASZOK A JÖVŐBEN

Amikor készülök az interjúra, elolvasom a róla/vele készült írásokat, megnézem az előadásairól feltöltött videókat, és feltűnik, hogy szereti magát Kylo Ren-hez hasonlítani. (Kylo Ren, Darth Vader unokája – a Szerk.) No, nem a fénykardja, vagy a sötét erőhöz tartozása miatt, hanem azért, mert kitaláltak egy szerepet, amit bátran lehet nem szeretni. Azt is látom, hogy valamiért nem kényelmetlen számára a Kylo Ren szerep. A videókon egy vibráló, hozzáértő ember beszél, pontosan, határozottan, mégis sok humorral.
Az édesanyja azt mondja a lányáról, hogy a végletekig korrekt, sosem gázolna át senkin, és mindent úgy intéz, hogy az másoknak jó legyen. A sport gyerekkora óta része az életének. Úszott, kézilabdázott, vízilabdázott. Ma is sportol. Talán ezért is jellemzi úgy legrégebbi barátja, mint egy igazi versenyzőt, aki a szabályokat betartva, nap, nap után küzd. Él már bennem egy kép róla, mielőtt találkozunk, ami nem áll messze a valóságtól, viszont távol áll Kylo Ren-től. Mintha különös szimbiózisban lenne a generikus gyártókkal. A generikusok szerepe nem mindig hálás, sokan nem gondolnak bele abba, hogy milyen egészség-gazdasági haszna van a készítményeiknek, az általuk megteremtett értéknek.

Ön jogász, közgazdász, és okleveles egészségpolitikai szakértő. Ez három diploma. Ennyi volt a cél, vagy így hozta az élet?

Mindig mindenről tudni akarom, hogyan működik, ezért éreztem szükségét mindhárom egyetemnek. Nem a diploma, hanem a tudás megszerzése volt a lényeg. Világéletemben a fizika volt a gyenge pontom, ennek ellenére még azt is tudni akarom, hogy mitől világít a villanyégő, ha becsavarom.

És miért három felsőfokú végzettség, miért nem hat?

Mert a családom letiltott. Elismerem, igazuk van.

Összetartó család lehet, ha nem is ellenkezik.

A családomra nagyon büszke vagyok. Igazi, zajos, olasz típusú család a mienk. Nem vagyunk sokan, de annál összetartóbbak. A családi ebédek zsivajos, heves vitákkal tűzdelt étkezések. Ők igazán ismernek, jobban képesek megítélni a dolgokat kívülről. Igazuk volt, amikor azt mondták, hogy 41 évesen, három diplomával már a munkámra kellene koncentrálnom.

Miért érezte ezt a családja?

Talán azért, mert a szó klasszikus értelmében sosem voltam karrierista, tudatosan most sem építem a karrieremet, de rengeteget dolgozom, és szeretek dolgozni. Hiszek abban, hogy az a tény, hogy mindent beleteszek a munkába, az elég, és az emberek a munkám alapján ítélnek meg, és nem arról, amit elmondok róla. Így élem az életemet is. Nekem az a fontos, hogy belül azt érezzem, hogy helyesen cselekszem. Ha ezt mások észreveszik, jó, ha nem, akkor sem publikálom. Nagyon fontos, hogy jó ember maradjak, és ha emiatt néha naivnak, vagy érzékenynek tűnök, azt is vállalom.

Pedig pont ez a három különböző féle tudás kellett ahhoz, hogy ott legyen, ahol most van, nem igaz?

A jogi egyetem után, a jog területén maradtam tanácsadóként. Szép volt. Elegáns volt. Unalmas volt. Úgyhogy abbahagytam. Ezután belekóstoltam a média világába, a kommunikációba. Jó volt. Színes volt. Nem volt szellemi kihívás. Pont akkor kerestem új kihívást – mert szerettem volna tovább lépni -, amikor találtam egy hirdetést, amit a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesületének akkori elnöke adott fel. Ebben az állt, hogy akit ő keres, egyszerre közgazdász és jogász, ért a gyógyszeriparhoz, épp úgy, mint a kommunikációhoz, valamint tud és szeret egyedül dolgozni. Ebben a pozícióban tehát mindent hasznosíthatok, amit tanultam.

Van egy olyan érzésem, hogy az akkori elnöknek nem kellett attól félnie, hogy elárasztják a postaládáját majd az önéletrajzok.

Nem. Egy többfordulós pályázat végén én nyertem. Minden stimmelt. Abban az időben egyébként már tudtam, hogy a gyógyszeripar mennyire komplex, milyen izgalmas, de csupán egy vékony kis szeletét ismertem. Korábban kommunikációs tanácsadóként is dolgoztam gyógyszercégeknek. Azelőtt csak a kommunikációra kellett fókuszálnom. Az elmúlt 6 évben viszont a teljes iparágat kellett megismernem. Van még mit tanulni, még csak a jéghegy csúcsát kapargatom.

Az interjú előtt, amikor telefonon beszélgettünk, azt mondta, hogy most van a helyén.

Az elmúlt 6 év a tanulásról és a fejlődésről szólt, ez egy új pozíció volt, amit nekem kellett felépítenem. De messze még az út vége, naponta szembesülök új kihívással. Most például a legtöbb munkát az adja, hogy fel kell állítanunk egy teljesen új rendszert, ami 2019-től lép életbe. Ehhez lényegében az egész gyógyszeripart át kell alakítani. Ráadásul én egyedül vagyok. Ez egy kis egyesület, a szakmai munkán felül a napi operatív feladatokat is egyedül kell megoldanom, de sok segítséget kapok az elnökünktől és a tagjainktól is. Fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt, sosem lehetek elég hálás érte.

Mi ez az új rendszer?

Az egyedi azonosító kód, és annak a leolvasására épülő informatikai rendszer kiépítése. Még 2011-ben született meg az Európai Unióban egy irányelv, mely szerint a gyártóknak föl kell állítaniuk egy rendszert, ami meggátolja a gyógyszerhamisítást. Vártunk, vártunk, hogy a részletszabályok megszülessenek. Végül 2016. február 9-én egy rendelet formájában megszülettek. Ez azért fontos, mert ezzel elindult a visszaszámlálás, ettől a dátumtól kezdve 3 évünk van a kötelezettség teljesítésére. A rendelet lényegében azt mondja ki, hogy valamennyi gyártó és forgalmazó felelőssége az, hogy egy olyan informatikai rendszert építsen ki teljes Európára, ami képes arra, hogy minden egyes gyógyszert ellenőrizzen a végponton, vagyis abban a pillanatban, amikor a vásárló kezébe kerül. Évi 17 milliárd dobozról beszélünk, 4600 gyártóhelyről, és 177 ezer expediáló helyről. Ezeket kell összekapcsolni egy rendszerbe.

A gyakorlatban hogyan kell elképzelni a dobozok egyértelmű beazonosítását?

Ha lejön egy doboz a gyártósorról, azon lesz egy olyan egyedi azonosító, amit az ellátási lánc legvégén a patikában a gyógyszerész le tud olvasni és meg tudja nézni, hogy valóban az a gyógyszer van-e a dobozban, aminek a dobozban lennie kell, attól a gyártótól származik, akitől kell. Ellenőrizni kell azt is, hogy a gyógyszer csomagolása sértetlen. A rendszer komplexitását jelzi, hogy a teljes rendszer lényegében kétszintű. Már most működik egy európai szervezet, amely felügyeli az európai központi adattárházat, valamint lesznek nemzeti szervezetek, és nemzeti szinten felépített adattárházak. Ezek majd egymással kommunikálnak.

És önnek ebben mi a feladata?

Jelenleg az a feladatom, hogy mint a generikus egyesület igazgatója, megpróbáljam ezt a folyamot felgyorsítani, mert már nagyon kevés az időnk. Kevesebb, mint két évünk maradt, és ez nem kis feladat.

Ebben a folyamatban szokta Kylo Renhez hasonlítani magát. Miért?

A probléma és a feladat bonyolultságát az mutatja, hogy ez az ipar feladata, és nem az államé. A gyártói szövetségek a gyógyszerészekkel, valamint a nagykereskedőkkel európai mintára vállalták magukra azt a kötelezettséget, hogy ezt létrehozzák. Ez rengeteg munka, annak ellenére, hogy így is valamennyi piaci szereplő borzalmasan leterhelt. De ez nem csak munka, hanem óriási beruházás is.

Lehet már tudni, hogy nagyjából mekkora kiadást jelent ez?

Csupán a rendszer felállítási költsége egymilliárd forint lesz. Igazából, ebben vállaltam eddig aktív szerepet, hogy megpróbáljam ezt a párbeszédet mederben tartani, és előre vinni. Az utálható szerep pedig az, amikor odaállok a gyártók, a forgalomba-hozatali engedély jogosultjai és a nagykereskedők elé, és azt mondom: építsük fel, fizessük ki a rendszer létrehozását közösen, szánjatok rá sok-sok időt és energiát. Majd néhány hónap múlva oda kell állnom a patikusok elé, és azt mondom, hogy nektek is lesz ezzel tennivalótok, ráadásul nektek is fizetnetek kell a fejlesztésekért. Íme egy rendszer, amitől mindenkinél költség keletkezik, de tessék szeretni is, mert a közös cél a legmagasabb szintű betegbiztonság megteremtése. Szép kihívás egy nemes cél érdekében, de nem feltétlenül hálás szerep. Akkor is szeretem.