„A világon a legszebb és legszentebb hivatás a gyermekek gyógyítása.”

A KÓRHÁZ – MUNKAHELY, OTTHON, CSALÁD

Nagy Anikó nem csak azt tudta, hogy felnőtt korában gyermekeket akar gyógyítani, de azt is, hogy melyik kórházban. Hét vagy nyolc éves lehetett, mikor szülei a Heim Pál Gyermekkórházba vitték egy vizsgálatra. A mai napig emlékszik a régi épületre, a fényekre és arra a doktornőre, aki megvizsgálta. Ettől a pillanattól kezdve nem csak az volt a vágya, hogy gyermekorvos lehessen, hanem az is, hogy ott és abban a kórházban. Szolnokon érettségizett a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát. Az államvizsga után, élettani kutatásokat folytatott Jancsó Gábor professzor mellett, akitől sajátos elemző gondolkodást is tanult. Megismerte, hogy miként keresse és próbálja megérteni a látható tények mögötti folyamatokat és összefüggéseket. Miért? Mi az oka? Miért pont ott? Miért úgy? Tették fel számtalanszor a kérdéseket önmaguknak fáradhatatlanul, keresve az újat, a megoldást. Az élettani kutatás a válaszkeresés időszaka, és egyben izgalmas kihívás is volt a fiatal kutató életében, azonban továbbra is vágyott arra, hogy gyermekgyógyász lehessen. Kitartóan érdekelte, hogyan tudná átültetni a kutatói gondolkodást a gyakorlatba. Miként lehet a gyógyítás során is az okokat feltárni és magyarázatokat találni a miértekre. Bár komolyan vonzódott a kutatói életpályához, mégis erősebb volt benne a vágy, hogy gyógyítson. Gyermekgyógyász jelölt lett, még ott Szegeden. Nem sokkal ezután férjhez ment, megszületett kislánya, Nikolett, és Budapesten kapott állást 1992-ben. Fel sem merült benne az a kérdés, hogy hova adja be jelentkezését a fővárosban. Azóta a Heim Pál Gyermekkórházról úgy beszél mint a munkahelyéről, az otthonáról, a családjáról.

Éppen 25 éve lépte át a Heim Pál Gyermekkórház küszöbét, boldogan.

Szinte repültem, amikor megtudtam, hogy felvettek a kórházba. Abba a kórházba! Az eltelt évek alatt végigjártam a Gyermekkórház szakmai műhelyeit, és ebben a kiváló tradicionális „iskolában” megtanultam egy sor speciális dolgot, letettem a szakvizsgáimat és sokat fejlődtem. Orvosként itt nőttem fel, ebben a nagyszerű, a gyermekek gyógyulásáért harcoló közösségben. Meggyőződésem, hogy ez a világ egyik legjobb kórháza! Egy nagy család.

Minden bizonnyal a szakmai felnőtté válás része volt a folyamatos tanulás.

Két olyan szakvizsgám van, ami meghatározza a gyógyító munkám. Az egyik a csecsemő- és gyermekgyógyászat, a másik a gasztroenterológia, melyből felnőtt gasztroenterológia szakvizsgával rendelkezem. Emellett az egészségügyi finanszírozással kapcsolatos szakvizsgát is letettem. Eközben úgy alakult az életem, hogy a gyógyítás mellett elkezdett érdekelni az eredményesség is. Egyre fontosabbá vált számomra az, hogyan lehetne a gyógyítás folyamatát hatékonnyá tenni, jobb eredményeket elérni, jobban kihasználni a rendelkezésre álló forrásokat, hogyan lehet a gyógyítók teljesítményét megmérni és összehasonlítani. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszokat találjak, új szakmát kellett megtanulnom. Három különböző közgazdasági másoddiplomát szereztem a Soproni Egyetemen, köztük az orvos-közgazdászt.

Diplomái kapcsolatban vannak a kutatói múltjával. Az ön véleménye szerint a hatékonyság is egy fajta válaszkeresés?

Próbáltam újdonságokat találni az egészségügyben. Sokat foglalkoztam például azzal, hogyan lehet a gyakorlatban is alkalmazható hatékonyság-képleteket előállítani. Hogyan lehet egy ilyen nagy kórházban, mint például a Heim Pál Gyermekkórház, komplexen átvilágítani egy-egy egység munkáját, a szükségleteinek és az eredményeinek a változását. Hogy lehet a meglévő, rendelkezésre álló kereteket úgy felhasználni, hogy ott mindenki, a kis egységeken belül is a legeredményesebb legyen, vagyis hatékonyan, gyorsan, jó minőségben gyógyítsunk. Engem ez nagyon izgatott. Rengeteg számítást végeztem ezen a téren. Egyébként maga az orvoslás is abba az irányba mozdult el az elmúlt években, hogy minden orvosnak valahol tudnia kell a meglévő dolgaival gazdálkodnia. Lehet, hogy egy kicsit megelőzte a korát bennem és általam ez a gazdálkodási vágy, de mindig az motivált, hogyan lehet még jobban, még eredményesebben elvégezni a feladatokat.

Közben 2005-ben orvos igazgató lett, hét évvel később pedig főigazgató. Ha valahol, akkor itt hasznát tudta venni közgazdász diplomájának és kutatásainak.

Óriási adóssága volt a kórháznak 2012-ben, amikor főigazgató lettem. Tartani kellett attól, hogyha nem alakítjuk át a rendszert, akkor hónapról hónapra még jelentősebb összeggel nő majd ez az adósságállomány. Úgyhogy a kórházon belül minden egységünket átvizsgálva számos programot hajtottunk végre ebben a komoly válságban. Nem tudtuk és nem tudjuk teljesen nullára hozni ezt a rendszert, mert eddig még mindig hiányzott hozzá a szükséges többlet finanszírozás, amivel ez megoldható lenne. De talán a jövőben ez majd változik.

Jelenleg 1100 dolgozó munkájáért és közvetve évi 500 ezer gyerek gyógyulásáért felelős. Másfajta képességeket igényel, mint a korábbi feladatai?

Egy főigazgatónak, különösen az egészségügyben, megvannak az alapvető feladatai. Hagyományos értékrend szerinti felelősségtudat, szabálykövetés, átláthatóság. De emellett – hatékonynak kell lennie. Fáradhatatlanul és eredményesen kell motiválnia a kollégáit, és a csapatjátékban is részt kell vennie, nemcsak vezetőként, de kollégaként, sokszor barátként is. Pontosan kell elosztani a feladatokat, megszervezni a személyzet munkáját és az eszközfelhasználást. Azt szoktam mondani, ez olyan, mint háztartást vezetni, csak jóval nagyobb méretben. Tudni kell jól elosztani, jól beosztani, és jól felhasználni.

Ez a főigazgatói énje. A gyerekgyógyász is ott van még?

Persze. Minden héten rendelek a gyermek gasztroenterológián. Aki már vizsgált gyermeket, gyógyított gyermeket, az tudja, hogy ez a világon a legszebb és legszentebb hivatás és egyben a legérdekesebb dolog. Minden egyes pillanata más és más ennek a feladatnak. Aki egyszer felesküdött erre, az soha többé nem tud beteg gyermek láttán tétlen maradni.

Az még érdekelne, hogy a gyerekgyógyászaton belül miért pont a gasztroenterológiát választotta?

Mert az orvoslásnak szerintem ez az egyik legizgalmasabb ága. Amikor én idekerültem, akkor kezdett Magyarországon, elsősorban a Heim Pál Gyermekkórházban gyerekvonalon terjedni az endoszkópia használata. A gyermekgyógyászatban korábban még nem voltak a felnőttek ellátásához hasonlóan sem eszközök, sem tapasztalat ezen a területen, úgyhogy ennek fejlesztése nagyon erős kihívás volt. Olyan ágat kerestem a gyerekgyógyászaton belül, ahol a helyes diagnózishoz szerteágazó ismeretekre van szükség a bőrgyógyászattól az immunológiáig, merthogy a gyomor-, vagy bélbetegségeknek ilyen tünetei is lehetnek. Komplex gondolkodást igényel.

Ahogy otthonaként beszél a munkahelyéről, abból adódik a kérdés: vajon mennyi időt tölt a kórházban?

Általában 8 óra előtt már itt vagyok, 8 órától mindig nagy, központi referálók vannak. Szeretek előtte körbejárni és tájékozódni, hogy hol mi a helyzet. Este pedig elég sokszor, 7-8 óra körül még itt vagyunk és dolgozunk.

Ez napi 12 óra munka.

Igen, általában ennyi, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 12 órányi rossz élménnyel járó, megfeszített robot, ami tolerálhatatlan egy ember számára, hanem úgy, mint egy izgalmas, felelősségteljes szolgálatot. Előfordul, hogy az estéket már csak azzal töltjük, hogy leülünk ketten-hárman és próbáljuk  azt a napot átbeszélni. Hogy mit lehetett volna még elvégezni, milyen anyagokat készítsünk elő másnapra. Arra is van példa, hogy este itt maradok még egy kicsit a csendben. Egy picit magamba zárkózok, és írok vagy meglátogatok egy-egy beteg gyermeket az osztályokon.

Heti 60 óra munka után hogyan tud kikapcsolni? 

A férjem üzletember. Mindketten kellően elfoglalt,  pörgő életet élünk, de most lelassultunk kicsit, mert egy hónapja megszületett az első unokánk, Gréti. Egy szem lányunk Sopronban, nemzetközi gazdálkodás szakon szerzett közgazdász diplomát, és most Pécsen él nagy boldogságban párjával. Mostanság tehát a lányom és az unokám viszi el minden szabadidőmet. De ha az a kérdés, hogy mi az, ami pihentet, mi az, ami kikapcsol, akkor a válasz a család, a kreativitás, és a sport. Otthon, ha tehetem, festek vagy írok. Legutóbb a gyermekbántalmazásról írtunk többed magammal egy könyvet. Az alkotás, a  kreativitás feltölt. A család… az nagyon fontos… az a béke szigete otthon és a kórházban is.