„Amit innovációnak nevez, az számomra az én belső rendem.”

LÉGY BÁTOR ÉS KEDVES

Feltűnő, hogy a gyógyszerész szakma egy patika nevét és helyét hamarabb jegyzi meg, mint magát a gyógyszerészt, aki a szaktudásával és egyéniségével formálja azt a helyet. A szegedi Kígyó Patika az egyik ilyen ikonikus gyógyszertár. A helye, a kora, a városi lakosság ellátásában betöltött jelentősége miatt ismerték, s nemcsak a környékbeliek. Egy ilyen patika irányítása önmagában is nagy kihívás, s nem mindig hálás feladat az újat, az innovatív megoldásokat ötvözni a szakma régi hagyományaival. Zolnay Kriszta 11 évig vezette, s nem félt vihart kavarni, ha számára fontos ügyről volt szó. Tud harcolni. Így lett gluténmentes termék az ország összes patikájában, s lett sok más újítás, amit aztán könnyen befogadtak a régi falak. Jó alapokat nyújtott a gyógyszertár irányításához az a 11 év, amit a Roche-nál töltött az 1990-es évek elején, s látta hogyan építenek fel egy gyógyszergyári képviseletet a semmiből. A gyógyszeriparból indult, s a gyógyszeriparba érkezett, amikor a Richter Gedeon Nyrt. beválasztotta egyedüli nőként az igazgatósági tagok közé, majd 2015-től a Richter Gedeon UK vezetését bízták rá Angliában. Majdnem 2 éve dolgozik Londonban, de elmondása szerint ezt úgy éli meg, mintha el sem ment volna Magyarországról. Habár szereti az új kihívásokat, bizonyos keretek között érzi magát biztonságban. „Engem – talán a neveltetésemnél fogva is – nem zavarnak a szabályok. Édesanyám gyógyszerész volt, édesapám a Ludovikán tanult, őt nagyon szigorúan nevelték, s ebből sokat átültetett a gyereknevelésbe. A rend, a fegyelem kezdetektől fogva az életünk része volt. Két bátyám van, mellettük kemény edzésben volt részem mindig, szóval jól bírom a terhelést. Talán kicsit mazochista vagyok, szeretem, ha vannak feladatok. Kicsit üresnek érezném a napjaimat, ha nem így lenne.”

Ismerve a korábbi tevékenységét, azt mondanám, hogy nem is a Szeged-London távolság tűnik nagynak, hanem a szegedi gyógyszerészi és az Angliában végzett munka.

A lendület nem változik attól, hogy más helyen és más feladatkörben dolgozom. Maga a személyiségemből eredő kicsit perfekcionista és néha erőszakosnak tűnő energiadús életszemlélet, amivel a hétköznapjaimhoz közelítek, az semmit nem változik. Gyakorlatilag a terület, a felelősségi kör változott meg.

Fontos mindig innovatívnak lenni?

Amit innovációnak nevez, az számomra az én belső rendem, amitől azt remélem, hogy a dolgok jól tudnak működni. Az egészségügy esetében a rend az, ami előre képes vinni a dolgokat. A gyógyszerészi szakma mindig a precizitással függ össze. A gyógyszerész akkor tud a szakmájával igazán eredményes lenni, ha minden pillanatában koncentráltan dolgozik, legyen ez labormunka, vagy a táránál a beteg tájékoztatása. Ugyanezt érzem most is, hogy van egy olyan felelősségi köröm, amelyben a precizitás, az innovációra való hajlam és a lendület találkozik.

Stabil hátteret hagyott el az új kihívás kedvéért.

Kétségtelen, hogy ebben a korban, amiben én is vagyok, az ember már nehezebben vállal fel ekkora feladatot. Magamnak is meg kellett magyaráznom, hogy miért kell ez még nekem.

És milyen eredményre jutott?

A valódi dilemma az volt, hogy vajon vállalhatom-e úgy ezt a feladatot, hogy mindhárom gyermekemnek megváltozik az élete miattam. Hogy szabad-e nőként, anyaként ilyen helyzet elé állítanom egy jól működő családot. Jött egy nagy beszélgetés, és mindenki igent mondott. A gyerekeink szempontjából ez a váltás egy életre szóló lehetőség. Végül az én jól ismert patikamérlegemre tettem a dolgokat, a mérleg egyik oldalára került a változással kapcsolatos összes nehézség, a másik oldalra került a saját karrierem építése mellé a bizonyítani vágyás, hogy képes vagyok egy ilyen kihívásnak megfelelni, és hogy ezzel valójában jót teszek a gyermekeimnek. S miután minden a helyére billent, a feladatra mint óriási és kihagyhatatlan lehetőségre tekintettem, s egyáltalán nem riasztott a munka terhe.

Melyek voltak a változás legnagyobb nehézségei?

Hosszas elemzés helyett inkább leírom a legelső napomat. Megérkeztem Londonba, a feladatom az volt, hogy az új otthonomba vigyem el a bőröndjeimet. Hogy könnyebb legyen a dolgom, a reptéren várt az új autóm, természetesen azért, hogy minél gyorsabban meg tudjam futni ezt a kört és beérjek még délelőtt az új irodába, ahol a munkatársaim már vártak, mint új főnököt. A szegedi kisvárosi forgalomból hirtelen bekerültem egy tízmilliós város forgatagába, egy olyan autóban ültem, ahol a másik oldalon van a kormány, mint ahogy megszoktam, az autópályán is minden fordítva van, és még akkor hol van az irodába jutás nehézsége…

Pusztán kíváncsiságból kérdezem, beért időben?

Igen.

Az itteni rutin, a tapasztalatok használhatóak voltak a londoni irodában?

Sok mindent igen, sok mindent pedig nem szabad használni. Nagyon figyelni kell arra, hogy az a gyógyszerpiaci környezet, amelyben az angol vállalatok működnek, teljesen más mint a magyar.

Mi a különbség?

Egész Európában az angol a legkeményebb piac, a gyógyszergyárak etikai kódexe rendkívül szigorú kereteket szab a gyógyszergyárak számára. Hogy egy példát mondjak: Budapesten rendeztek egy nemzetközi nőgyógyászati kongresszust, melynek a gálavacsoráját a Nemzeti Galéria aulájában tartották. Egyedül az angol vendégek nem jöttek el, mert a kódexük szerint egy szakmai rendezvényen az angol orvos kizárólag étteremben fogadhat el ételt.

Ezek szerint minden jól megírt kotta szerint működik?

Ha ezzel azt kérdezi, hogy a munkám tud-e rutinból elvégezhető díszítősorrá válni, határozottan azt kell mondanom, hogy nem. Az angliai leányvállalataink az egyik oldalon, a multinacionális céggé növő Richter board tagsága a másikon.

Ez elég széles paletta egy gyógyszerész számára, ugye?

Isteni szerencse, hogy közel kerültem ahhoz a világhoz, ahol belelátok egy vállalat építményének a működésébe, stratégiaalkotásba, a kutatások, a piacok tervezésébe. Ebből a vállalati perspektívából London a sok szín közül az egyik. Testhezálló feladatokat kaptam, ahol a gyógyszerészet és a másik kedvencem, a nemzetközi marketing sok-sok ponton találkozik.

Most angol, pontosabban brit munkatársai vannak. Milyen velük dolgozni?

Teljesen más az angol ember mentalitása, a munkához való viszonya, vagy ahogyan megéli az élményeit, mint az itthoni embereké. Tudnak örülni az életnek, kevésbé feszültek, a munkahelyükön vidámabbak, könnyedebbek. Természetes számukra, hogy sokat dolgoznak, hogy ha jól végzik a dolgukat, akkor van fejlődési lehetőség. Partnerek a munkában, látszik, hogy a hierarchia számukra nem jelent kiszolgáltatottságot.

Ennyivel egyszerűbb számukra az élet?

Létezik az a bizonyos angol humor, amin mi inkább kínunkban nevetünk, ők viszont becsempészik a hétköznapjaikba. Amikor mi felnőttünk, kaptunk egy kis keserédes rádiókabarét, meg szilveszteri kabarét, az angol nyers humor viszont része az emberek hétköznapjainak. Amikor megérkeztem Londonba, semmit sem értettem ebből a humorból, és olyan esetlennek éreztem magam, és nem is a nyelvtudás miatt.

De már egy ideje szokja ezt a humort, most már érti is?

Ma már persze jobb, hiszen én is benne élek abban a hétköznapi világban, ahonnan az angol humor származik. Visszatérve az életükre, jellemző, hogy egy átlagos angol polgár napi 3-4 órát utazik a munkahelye és az otthona között. Ráadásul rengeteg a közlekedési sztrájk, amit az angolok zokszó nélkül tűrnek. Úgy tűnik nekem, mintha valahogy a lelkük lenne könnyebb, nem rakódtak rá a hétköznapok, általában több a mosolygós arc.

Elfogadják az angol munkatársak a keletről jött női vezetőt?

A Brexit most mindenre rányomja a bélyegét, és ha őszinték akarunk lenni, az angol társadalom szavazása pont a Kelet-Európából oda áramló bevándorlókkal szembeni állásfoglalás. Ebben a helyzetben, hogy szeretik-e a magyar embert, a magyar főnököt, az bizony nagy kérdőjel. De azt veszem észre, hogy egy olyan magyar vállalatot tudok ott kinn irányítani, amelyre az ott dolgozó angolok is büszkék, és egy idő múltán nem az a lényeg, hogy ki honnan jött, hanem a szakmaiság, az emberi hozzáállás és az a termékkör, amivel ők foglalkoznak. Egy vállalaton belül persze óhatatlanul vannak és lesznek sérelmek, nincs olyan, hogy egy vezetőt mindenki kedvel, de azt gondolom, hogy az eredmények azt tükrözik, hogy az irány és a szándék egyaránt jó. A gyerekeimnek gyakran mondom, hogy légy bátor és kedves. Ha jó szándékkal közelítünk, akkor az kisimítja mindenki lelkét.