„Még a járvány elején írtam egy posztot arról, hogy jó lenne, ha mindenki, aki teheti, keresne egy családot, akinek segít átvészelni a járványt és a válságot. Én több mint tíz éve kapcsolatban vagyok egy ilyen cigány családdal, akiknek igyekszem segíteni, részben innen származik az ötlet. Mostanában más lehetőségeket is keresek (például Családok a családokért), nyilván fontos, hogy jó kezekbe kerüljön a pénz, de olyanokkal igyekszem együttműködni, akiket régóta ismerek. Két prioritás van, az egyik a kereső nélkül maradt gyerekes családok, a másik az olyan háztartások, ahol amúgy is nagy az ínség, és a kórházkiürítés miatt megkapták otthonápolásra valamelyik családtagot. Azt gondolom, hogy a válság a többséget negatívan érinti, az viszont egy kisebbség, akiknél tényleg a lét a tét, BŐVEN VAGYUNK ANNYIAN, HOGY SEGÍTENI TUDJUNK nekik. Ez a mostani válság elég érdekesen válogatja le a "károsultakat", én például eddig a szakács vagy a villanyszerelő szakmákat elég bombabiztosnak éreztem, aztán kiderült, hogy mégsem. Egyáltalán nincs előírva, hogy a legközelebbi krízis (vagy ennek a mostaninak egy későbbi hulláma) nem minket fog telibe kapni. Kell, hogy legyen egy alapvető szolidaritás az emberek között, és ebben nagyon sokat számít a példa meg a tapasztalat is, aki egyszer segítséget kapott, az talán legközelebb maga is szívesebben segít.” - Hargitai Miklós újságíró, a MÚOSZ elnöke. 

„Évek óta adakozom. Általában hirtelen felindulásból, hirtelen ötlettől vezérelve. Talán az első komolyabb ilyen adományozásom akkor volt, amikor a Tv2-n a híradóban láttam egy miskolci testvérpárról kisfilmet. Árván maradtak. A lány éppen 18 éves volt. Csomagot küldtem, mert pénzt nem akartak elfogadni, mondván az önkormányzat segít. Párszor még leveleztünk. A napokban gondoltam, hogy rájuk írok mi lett velük. Az utóbbi időben anyaotthonoknak adok, néha mini gyűjtést szervezek. Ahogy látom, sokan szívesen adnak konkrét dolgokat. HA AZ EMBEREK TUDJÁK, KINEK ÉS MIRE VAN SZÜKSÉGE, KÖNNYEBBEN ADNAK MINTHA “CSAK” ANNYI A FELHÍVÁS, HOGYHA TUDSZ, ADJ PÉNZT. A személyes kontakt nagyon fontos. Sokszor a kezdeményezés résztvevői maguk is rászorulók, csak nem merik mondani. Ha észreveszem, és meglepem őket, döbbenet ül ki az arcukon és őszinte hála, hogy figyeltem rájuk. Ha picit elbeszélgetek velük, érzem, hogy jó nekik hogy beszélhetnek arról, ők hogyan érzik magukat. Akivel én találkoztam mind megjárta poklokat.  Nagyon ritka a gondmentes élet. Mindenkinek van “motyója”. Aki ad, reményt is ad, és ebből táplálkozik a lelke. Amióta a fiam, Bazsi megvan, sokszor adok kórházaknak vagy ovinak. Az anyák összefogása nekem nagyon fontos. Az Anyák az Anyákért Alapítványt is többször megkerestem segítségnyújtás miatt. Sokszor sírok éjjel, hogy nekem mennyi esélyem van jól élni, mégis vergődök néha. Szégyellem, ha panaszkodom, mert sokkal rosszabb nagyon sokaknak. Gyakran mondják vadidegenek, hogy sokat adok nekik, ha beszélgetünk. Anyukák. Vidékiek. Vesznek például ruhákat tőlem és levelezni kezdünk... nagyon gyorsan nyílnak meg és nagyon mély beszélgetéseink vannak. Érdekes! Sokat gondolkodom ezen. Nekik érzelmileg adok. Nekem is ezek a dolgok adnak a legtöbbet!!!!”– Csőre-Kocsis Andrea közgazdász, egy kisfiú édesanyja.

„Járványhelyzetben több ismerős kért a Facebookon segítséget a vállalkozásához, egyiktől ebédet kezdtünk rendelni, egy másiktól zöldséget veszek. Adományozni egyébként általában egy közeli árvaháznak szoktam rendszeresen kinőtt és nem használt ruhákat, cipőket, játékokat csomagokban, illetve egy helyi gyűjtésben veszünk rendszeresen részt mindig (Hollósi Simon csoporton belül szerveződik mindig). Ezen kívül tagja vagyok a kerületi zero waste fb csoportnak, ott is sok minden jó helyre kerül. BIZALMATLAN VAGYOK EBBEN, NAGY SZERVEZETEKEN KERESZTÜL NEM SZOKTAM ADAKOZNI, CSAK ÍGY ISMERŐSÖN KERESZTÜL, VAGY HELYI SZINTEN, HOGY BIZTOSAN TUDJAM, AMIT ADOK, AZ JÓ HELYRE KERÜL. És miért? Talán azért, mert önző vagyok, és jó érzéssel tölt el és kötelességemnek is érzem, hogy ha van miből, akkor segítsek, rész vegyek, tegyek”-  Czétényi Rita kommunikációs szakember.

„Én kétszer adományoztam a járvány alatt, de amúgy is szoktam. Még az elején egy hatgyermekes anyukának, aki otthonban él a gyerekeivel és nem volt pénze ételre az iskola és ovibezárások miatt. Rendeltem nekik egy jó nagy Tesco bevásárlást. Az anyával beszéltem, összekötöttek minket, hogy mire van szüksége. A másik egy erőszak elől menekülő anyuka volt, neki és a kislányának tettem össze csomagot és pénzt is. Az Anyák az Anyákért Alapítványon, az első pedig a zuglói Tükörkép műhelyen keresztül. Nekem fontos, hogy tudom, nem egy közös kalapba kerül, ahol végül projektmenedzsereket meg rendezvényeket finanszíroznak, hanem kifejezetten egy családhoz. Az is jó, hogy ugyan macerásabb összekattintani egy áruház honlapján, mint pénzt utalni, de közelebb hozza, személyesebb, és biztos, hogy ételt kapnak a gyerekek, és mondjuk, nem elveszik a pénzt az anyától” - Neizer Anita, két kisgyermek anyukája. 

„Fontos, hogy hova kerül az adomány, és hogy tudjam, hogy jól költik el. Egy picit változtatott a járványhelyzet nyilván, amúgy ÉN A POLITIKÁBAN ÉS A JOGVÉDELEMBEN LÁTOM A POZITÍV VÁLTOZÁS LEHETŐSÉGÉT, ERRE A TERÜLETRE ADOK RENDSZERESEN. Most a Jahn Ferenc sürgősséginek, a 3D maszkgyártónak és egy helyi ételosztó csapatnak utaltam pénzt, a Magyarországi Sürgősségi Ellátásért és Mentésért Alapítvány azért kapott egy komolyabb összeget, mert nem voltak megfelelő eszközeik még a vizsgálatokhoz sem, a Re-formáló pedig azért, mert az ételosztás ellehetetlenült február végén és nem tudtak ételt osztani a rászoruló családoknak. Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogyha nekem van egy jó munkám, de időt, energiát nem tudok ilyesmire szánni, akkor legalább pénzzel támogassam a számomra fontos célokat”- Magyar Gabi, IT szakember.

„Én közvetlenül nem adományoztam, de a Vöröskeresztnek nyújtott adományért cserébe online mediálok. Eddig négy családdal dolgoztam. Egy család nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy bárkinek is adjon, velük aztán sajnos abba is kellett hagyni a mediációt, aminek nem ez volt az oka. A többiek a tőlük kapott jelzések alapján adományoznak, bár ezt nem tudom ellenőrizni. Nekem ez volt a felajánlásom a járványidőkre” - Dura Mirjam kapcsolatrendező.