Érted is fut Ilku Lívia!
A 21 Nő az egészségügyért alapítvány nagy egészségügyi összefogást hirdet a hazai egészségügyi cégek és szakemberek között, amikor közös futásra és közös fellépésre invitálja őket. Az összefogás, az empátia, a szakértelem ma a lehető legfontosabb értékek, amelyekre számíthat az egészségügy minden szereplője. Az Érted is futok! „szövetség” apropója a BSI által szervezett futóverseny Budapesten, szeptember 28-29-én. Az alapítvány futónagykövete, Ilku Lívia számára a futás az életet jelenti, erről vall a vele készült interjúban.
Nemrég kaptad az kitüntető futónagyköveti megbízást az alapítványtól, amelynek tagja is vagy. Milyen érzés volt?
Nagyon meghatódtam, nem is tudom, de valahogy azt éreztem, hogy ez az elismerés legalább olyan fontos nekem, mint egy rangos szakmai díj. Látszólag egyszerű döntés, hogy mától magamért is teszek, hogy önmagamért futok. Valójában kemény munka, sokszor nem egyszerű dolog elindulni, az eredmények is csak nagyon lassan jönnek. Csak annyit kérdeztem az alapítványtól, hogy biztosan én vagyok-e a megfelelő ember, hiszen nem vagyok egészséges, egy súlyos betegség van az én első, nehezen megtett kilométereim mögött.
Mikor és miért kezdtél futni?
2015-ben vágtam bele az első kilométereimbe. Az emlőrákom kezelésének végefelé ért a gondolat, hogy nekem futnom kellene. Történt ez annak ellenére, hogy soha korábban nem futottam, ráadásul egyáltalán nem tetszett a futó nők testalkata, és egy rendkívül magányos elfoglaltságnak találtam a futást. Az agyam mégis ebbe az irányba kezdett mocorogni.
Hogyan vágtál bele végül?
Nem voltam túl jó állapotban, így amikor vázoltam a futásról szőtt terveimet a családomnak, akkor ők kikötötték, hogy csak akkor vághatok bele, ha előtte egy orvos jól megvizsgál és áment mond rá. Így elmentem egy átfogó sportegészségügyi kivizsgálásra, ahol megkaptam az orvosi engedélyt a futásra. Márciusban volt a vizsgálat, és a doktor jóváhagyta, hogy ha szeretném, és képes vagyok rá, akkor májusban már lefuthatok 10 km-t egyben. 200 méteres távokkal kezdtem a Postás Sportpályán. Akkor még nagyon kényszeres voltam, kiautóztam a pályához, és csak ott kezdtem el futni. Ma már bárhol képes vagyok nekivágni, csak felhúzom a cipőmet, és indulás!
És sikerült 3 hónap alatt lefutni a 10 kilométert?
Május végén Záhonyban a családom segítségével sikerült. Ott 800 méteres egy kör a pályán, és a családtagok beosztották, hogy ki melyik kört futja le velem.
Azóta mennyire vált életed részévé a futás?
Mindig van egy célom, egy verseny például. Az én távom a félmaraton és egy ilyen távra fél évig készülök fel. Mivel ezek nagyon fontos célok nekem, ezért ragaszkodom az edzéstervemhez, így minden héten összejön a 3 alkalom. A versenyek után mindig hagyok pár hét pihenőt magamnak. Azután nehéz újrakezdeni, de aztán megint visz előre az újabb cél.
Mit jelent számodra a futás?
Az életet. Anyukám szokta mondani, hogy mindig amikor meglát közvetlenül futás után - rettenetesen nézek ki, tiszta vörös a fejem és ömlik rólam a víz - az az elsőgondolata, hogy szegény gyerek, aztán eszébe jut, hogy amíg tudok futni, addig élek és egészséges vagyok.
Az egészségedre milyen hatása lett a futásnak?
Volt egy arteriográfos vizsgálatom a kezeléseim végén - a kemoterápia nagyon igénybeveszi az ereket. Akkor az érrendszerem olyan állapotban volt, mint egy 70 éves emberé. Nemrég megismételtük ezt a vizsgálatot, és most már csak 59 évesnek tűnnek az ereim, ami még mindig jóval több a valós koromnál, de a futás pár év alatt több mint 10 évet fiatalított rajtuk. Az orvosom szerint egyébként a legújabb eredmények szerint a futás a legjobb megelőzése a rákos megbetegedéseknek.
És mi a helyzet a magánnyal, amitől annyira rettegtél eleinte?
Néha kifejezetten szeretem, mert olyankor tisztulnak a gondolataim, és érdekes asszociációk jelennek meg a fejemben. Amikor nem vágyom erre, akkor pedig hosszas telefonbeszélgetéseket folytatok a barátaimmal. Amúgy próbálom kicsit társaságibbá tenni a futást. A Rákos-patak mellett futok, és elkezdtem inteni meg köszönni a szembe futó társaknak. Mindig azokat az alkalmakat várom a legjobban, ahol másokkal együtt lehet futni.
Ilyen lesz a szeptember 28-29-ei budapesti esemény, amelyre meghívtátok a hazai egészségügyi szervezeteket?
Sokan jelezték részvételüket, ami fantasztikus érzés. Szól ez elsősorban annak, hogy mi, akik az egészégügyért dolgozunk, érezzük a közös fellépés erejét. Összefogás, közös célok nélkül rettentő nehéz eredményesen gyógyítani. És ennek a közösségnek az egyik oldalán ott vagyunk mi, az egészégügyön belül, és ott vannak a betegek, akiknek bizonyára jó látni, hogy mi a magánéletünkben is tenni akarunk az egészségért, példát mutatni, hogy ki tudunk állni a közös céljainkért. A versenyen egyébként több szervezettel együtt futunk, lefutjuk váltóban a maratont is. A váltó mindig nagyon különleges élmény: várni valakit, aki fut hozzád, és futni valakihez, aki vár rád. Nagyon szeretem, és már nagyon várom.
2019.08.15.