Egy közösség szolidaritásának, emberségének komoly fokmérője, hogy a bajban lévő társaknak milyen segítséget képes nyújtani. A kiskorúak, a nehéz szociális és társadalmi helyzetben élők, a társadalom peremére sodródott emberek, a fogyatékkal élők, a betegek segítségre, megértésre szorulnak.

Az egyént támogatni kell abban, hogy meglássa és el is tudja kerülni az egészségét fenyegető veszélyt, hogy megtegyen minden megelőző intézkedést, amely a betegség kockázatát a lehető legkisebbre csökkenti. Csakhogy a prevenció ellenére a ma egészséges, teljes életet élő ember egyik pillanatról a másikra érezheti azt, hogy róla lemondott a társadalom. Hacsak nem állnak stabilan azok a közösségek, nem léteznek olyan biztos egészségügyi szolgáltatások, amelyek átsegítik a nehéz helyzeten. Nem vagyunk egyedül. Már az első intő jeleknél kaphatunk segítséget, támogatást. Fontos, hogy ne engedjük el egymás kezét!